Tizennyolc évvel ezelőtti szintre, 2,1-2,2 millió tonnára csökkent a magyar zöldség- és gyümölcstermesztés tavaly. Az idén már örülni fognak a kertészek, ha ezt az „eredményt” sikerül megismételni. Az ágazatot szinte megfojtja a rengeteg adminisztrációs teher, adóügyi, egészség- biztosítási, környezetvédelmi előírás.
A Magyar Agrárkamara például a közeljövőben levélben kéri fel a VPOP-t, hogy azon termelőkkel szemben méltányosan járjon el, akik eddig nem fizettek környezetvédelmi termékdíjat, de azt önrevízió során most pótolják – többek között ezekről a témákról esett szó a Magyar Agrárkamara Kertészeti Osztályának legutóbbi ülésén.
Tavaly a 18 évvel ezelőtti szintre esett vissza a magyar kertészeti ágazat zöldség- és gyümölcstermesztése. Ez 2,1-2,2 millió tonna terményt jelent, holott néhány évvel korábban még 3 millió tonna volt a megszokott mennyiség. A kertészek ma már csak 105 ezer hektárt használnak, tavaly például 10 ezer hektárnyival kevesebb volt a zöldséggel, ezer hektárral a gyümölcsössel hasznosított terület – számolt be a mai, koránt sem rózsás helyzetről Mártonffy Béla, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója a Magyar Agrárkamara Kertészeti osztályának legutóbbi ülésén.
A szakember szerint az okok összetettek, s ezeken mindenképpen változtatni kell! Az egyik a szürke- és feketegazdaság hatása – ennek mérséklésére a szervezet kezdeményezi az őstermelői státusz felülvizsgálatát, ugyanis több tízezerre tehető azok száma, akiknek nincs köze az őstermelőkhöz, az őstermeléshez, csak annak kedvező adózási és elszámolási lehetőségeit kihasználva ügyeskednek a piacon. A csökkenés másik oka a pénzhiány: a kertészek főként forgóeszköz-hiány miatt nem tudnak fejlődni. Ehhez jó megoldás lehet egy – spanyol példa alapján – agrárbank létrehozása, mely képes az ágazat speciális igényei szerint kialakított hitelkonstrukciókkal finanszírozni a mezőgazdaságot.
Jövedelem alapon ugyanis beruházásokra a mostaninál több pénzt igen nehéz lesz biztosítani. És ez már nem csak magyar probléma: a világban a gyümölcspiacon keletkezett jövedelmek egyre kisebb része kerül vissza a termelőkhöz. Korábban ez az arány 45 százalék volt, mostanra 25 százalékra esett vissza – tájékoztatott Soltész Miklós, a Kecskeméti Főiskola egyetemi tanára, a MTA kertészeti bizottságának elnöke. A szakember szerint átalakult a világ gyümölcspiaca más téren is. Korábban a nagybirtok és a családi alapú termesztés-értékesítés volt a meghatározó, ma már egyre nagyobb teret nyer a szervezett termesztés és értékesítés. Ez a jövőben csak fokozódik, ugyanis a gyümölcsöt egyre inkább a nagy üzletláncoknál vásároljuk. Vannak országok, ahol ez az arány csaknem eléri a 100 százalékot – Hollandia, Belgium -, de már nálunk is 60-70 százalékra tehető ez a szám. A nagyláncok viszont nagy tételben igényelnek, állandó minőséget folyamatos szállítással. Erre csak az integrálódott termesztést biztosító szervezetek, például a TÉSz-ek képesek. Ma a piaci arányuk Magyarországon alig éri el a 20 százalékot. Fejlődésüket és térnyerésüket ma a tőkehiány és bizonyos szemléletváltás hátráltatja.
A kamara Kertészeti Osztálya meghallgatta Horváth Csabát, a Hegyközségi Nemzeti Tanácsának főtitkárát is, aki szőlész-borász társadalom legégetőbb problémájának a túlzó hazai adminisztrációt említette. A borászoknak, szőlőtermesztőknek ma olyan mélységű és olyan sokrétű papírmunkát ad a hazai és uniós szabályozás, hogy hordóval, tőkével alig van ideje foglalkozni. Ráadásul egy sor előírás túl bonyolult, a szankciók fenyegetőek. Szó szerint több tucatnyi adóügyi, egészségbiztosítási, környezetvédelmi, munkaügyi, hulladékgazdálkodási előírást kell betartani. Horváth szerint az unió borpiaci reformja és a hazai szabályozás túlzó mértéke tömegtermékké fogja silányítani a bort, melynek éppen az a legfőbb értéke, hogy megismételhetetlen, egyedi termék. A HNT éppen ezért elsőnek a pincekönyvvel kapcsolatos rendelkezéseket szeretné ésszerűsíteni, igaz, eddig a pénzügyi tárca ellenállt az ilyen kezdeményezéseknek.
A Magyar Agrárkamara Kertészeti osztályt felügyelő alelnöke, Szukics József ezzel kapcsolatban bejelentette, levélben kérik fel a VPOP vezetőit, hogy azokkal a mezőgazdasági termelőkkel méltányosan járjanak el, akik most önrevízió keretében pótolják az elmúlt évek termékdíj bevallási és fizetési kötelezettségeiket. A környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatban ugyanis csak tavaly sikerült egyeztetnie a kamarának a VPOP-val és a társhatóságokkal, mely során egyértelművé vált, hogy kinek is kell fizetnie 2004 óta ezt a díjat, visszamenőleges hatállyal is.
A Kertészeti Osztály felhívja a figyelmet arra is, hogy április 15-ig ki kell vágni - és azt igazolni is kell - azokat a szőlőket, melyre 3300 termelő kapott összesen 3, 5 milliárd forintnyi támogatást. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) február eleje óta folyósítja a kivágási támogatásokat. Másik fontos dátum ez év július vége. Ekkor jár le a szőlőtelepítési határidő, melyet azok végezhetnek el, akik 1996. május 1. és 2004. április 30. között vágták ki ültetvényüket és így újratelepítési joguk keletkezett.
A szakosztály ülésén felmerült, hogy a kertészeti ágazatban résztvevő szervezetek a tudomány segítségével készítsenek a válságból való kilábalást bemutató rövidtávú cselekvési programot, ahol az ennek megvalósítását szolgáló legfontosabb eszköztár és teendők összegzésre kerülnek.
Tavaly a 18 évvel ezelőtti szintre esett vissza a magyar kertészeti ágazat zöldség- és gyümölcstermesztése. Ez 2,1-2,2 millió tonna terményt jelent, holott néhány évvel korábban még 3 millió tonna volt a megszokott mennyiség. A kertészek ma már csak 105 ezer hektárt használnak, tavaly például 10 ezer hektárnyival kevesebb volt a zöldséggel, ezer hektárral a gyümölcsössel hasznosított terület – számolt be a mai, koránt sem rózsás helyzetről Mártonffy Béla, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója a Magyar Agrárkamara Kertészeti osztályának legutóbbi ülésén.
A szakember szerint az okok összetettek, s ezeken mindenképpen változtatni kell! Az egyik a szürke- és feketegazdaság hatása – ennek mérséklésére a szervezet kezdeményezi az őstermelői státusz felülvizsgálatát, ugyanis több tízezerre tehető azok száma, akiknek nincs köze az őstermelőkhöz, az őstermeléshez, csak annak kedvező adózási és elszámolási lehetőségeit kihasználva ügyeskednek a piacon. A csökkenés másik oka a pénzhiány: a kertészek főként forgóeszköz-hiány miatt nem tudnak fejlődni. Ehhez jó megoldás lehet egy – spanyol példa alapján – agrárbank létrehozása, mely képes az ágazat speciális igényei szerint kialakított hitelkonstrukciókkal finanszírozni a mezőgazdaságot.
Jövedelem alapon ugyanis beruházásokra a mostaninál több pénzt igen nehéz lesz biztosítani. És ez már nem csak magyar probléma: a világban a gyümölcspiacon keletkezett jövedelmek egyre kisebb része kerül vissza a termelőkhöz. Korábban ez az arány 45 százalék volt, mostanra 25 százalékra esett vissza – tájékoztatott Soltész Miklós, a Kecskeméti Főiskola egyetemi tanára, a MTA kertészeti bizottságának elnöke. A szakember szerint átalakult a világ gyümölcspiaca más téren is. Korábban a nagybirtok és a családi alapú termesztés-értékesítés volt a meghatározó, ma már egyre nagyobb teret nyer a szervezett termesztés és értékesítés. Ez a jövőben csak fokozódik, ugyanis a gyümölcsöt egyre inkább a nagy üzletláncoknál vásároljuk. Vannak országok, ahol ez az arány csaknem eléri a 100 százalékot – Hollandia, Belgium -, de már nálunk is 60-70 százalékra tehető ez a szám. A nagyláncok viszont nagy tételben igényelnek, állandó minőséget folyamatos szállítással. Erre csak az integrálódott termesztést biztosító szervezetek, például a TÉSz-ek képesek. Ma a piaci arányuk Magyarországon alig éri el a 20 százalékot. Fejlődésüket és térnyerésüket ma a tőkehiány és bizonyos szemléletváltás hátráltatja.
A kamara Kertészeti Osztálya meghallgatta Horváth Csabát, a Hegyközségi Nemzeti Tanácsának főtitkárát is, aki szőlész-borász társadalom legégetőbb problémájának a túlzó hazai adminisztrációt említette. A borászoknak, szőlőtermesztőknek ma olyan mélységű és olyan sokrétű papírmunkát ad a hazai és uniós szabályozás, hogy hordóval, tőkével alig van ideje foglalkozni. Ráadásul egy sor előírás túl bonyolult, a szankciók fenyegetőek. Szó szerint több tucatnyi adóügyi, egészségbiztosítási, környezetvédelmi, munkaügyi, hulladékgazdálkodási előírást kell betartani. Horváth szerint az unió borpiaci reformja és a hazai szabályozás túlzó mértéke tömegtermékké fogja silányítani a bort, melynek éppen az a legfőbb értéke, hogy megismételhetetlen, egyedi termék. A HNT éppen ezért elsőnek a pincekönyvvel kapcsolatos rendelkezéseket szeretné ésszerűsíteni, igaz, eddig a pénzügyi tárca ellenállt az ilyen kezdeményezéseknek.
A Magyar Agrárkamara Kertészeti osztályt felügyelő alelnöke, Szukics József ezzel kapcsolatban bejelentette, levélben kérik fel a VPOP vezetőit, hogy azokkal a mezőgazdasági termelőkkel méltányosan járjanak el, akik most önrevízió keretében pótolják az elmúlt évek termékdíj bevallási és fizetési kötelezettségeiket. A környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatban ugyanis csak tavaly sikerült egyeztetnie a kamarának a VPOP-val és a társhatóságokkal, mely során egyértelművé vált, hogy kinek is kell fizetnie 2004 óta ezt a díjat, visszamenőleges hatállyal is.
A Kertészeti Osztály felhívja a figyelmet arra is, hogy április 15-ig ki kell vágni - és azt igazolni is kell - azokat a szőlőket, melyre 3300 termelő kapott összesen 3, 5 milliárd forintnyi támogatást. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) február eleje óta folyósítja a kivágási támogatásokat. Másik fontos dátum ez év július vége. Ekkor jár le a szőlőtelepítési határidő, melyet azok végezhetnek el, akik 1996. május 1. és 2004. április 30. között vágták ki ültetvényüket és így újratelepítési joguk keletkezett.
A szakosztály ülésén felmerült, hogy a kertészeti ágazatban résztvevő szervezetek a tudomány segítségével készítsenek a válságból való kilábalást bemutató rövidtávú cselekvési programot, ahol az ennek megvalósítását szolgáló legfontosabb eszköztár és teendők összegzésre kerülnek.
Forrás: EU-info
