Bár genetikailag a két faj nagyon hasonló, és érzékszerveik is hozzávetőleg egy időben fejlődnek ki, a farkaskölykök jóval előbb kezdik felfedezni a környezetüket, mint a kutyák - állapította meg egy amerikai fejlődésbiológus.

Véleménye szerint ez a "szocializálódási" különbség lehet a magyarázata annak, hogy a farkasok miért maradnak vadak, szemben a kutyákkal, amelyek önként és boldogan válnak az ember barátjává. 

    

A ScienceDaily.com hírportál beszámolója szerint Kathryn Lord, a Massachusettsi Egyetem tudósa hét farkas- és negyvenhárom kutyakölyköt követett nyomon életük első heteiben. Megvizsgálta, mikor és hogyan reagálnak az ismeretlen, majd ismerős szagokra, a hangokra és a vizuális élményekre. 

    

Kiderült, hogy a két faj érzékszervei nagyjából párhuzamosan fejlődnek ki: kéthetes korukban kezdik érezni a szagokat, négyhetesen már megkülönböztetik a hangokat, látni pedig zömmel hathetesen tudnak. A további életük szempontjából igen kritikusnak számító első egyhónapos szocializálódási időszakban egyetlen lényeges eltérés mutatkozott a farkas- és kutyakölykök között: az, hogy az előbbiek már kéthetes korukban elkezdtek körbesétálni és ismerkedni a környezetükkel, míg az utóbbiak csak négyhetesen indultak első felfedező útjukra.

    

A kutató megfigyelése szerint a farkaskölykök még vakok és süketek voltak, amikor először nekivágtak a nagy világnak, tehát elsősorban a szaglásukra hagyatkoztak. "Ezt eddig nem tudtuk róluk" - fejtette ki az Ethology című folyóiratban részletesen közölt tanulmányában.

    

Arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált egyhónapos fejlődési szakaszban, amikor a "szocializálódási ablak" még tárva-nyitva áll, mind a farkas-, mind a kutyakölykök félelem nélkül ismerkednek az őket körülvevő világgal, és az akkor szerzett tapasztalataikat többé-kevésbé meg is őrzik az egyes tárgyakról. Ám lassan a félelemérzetük is kifejlődik, és miután az ablak fokozatosan bezáródik, az új szagok, hangok és látványok egyre erősebb félelmet kelthetnek bennük. 

    

Lord szerint az a tény, hogy a farkasok és a kutyák eltérő időben és módon tapasztalják meg a világot életük legfontosabb fejlődési periódusában, megmagyarázhatja, hogy később miért viszonyulnak annyira eltérően a környezetükhöz, beleértve azt is, hogy kialakul-e bennük a fajközi érintkezésekre vonatkozó hajlam, és miként viselkednek az emberrel szemben. 

    

"Megdöbbentő, hogy genetikai hasonlóságuk ellenére mennyire különböznek egymástól a farkasok és a kutyák életük elején. Az utóbbiak kéthetes korukban még szinte képtelenek lábra állni, és jobbára egymáshoz bújva fekszenek, az előbbiek viszont már szorgalmasan ismerkednek az őket körülvevő világgal, határozott, jó tájékozódó képességgel barangolnak körbe-körbe, másznak fel lépcsőkre és emelkedőkre" - írta tanulmányában.