A cukorrépa hazánkban aránylag biztonságosan termeszthetô, a klimatikus tényezôk közül a csapadék mennyisége és a tenyészidô alatti eloszlása a limitáló. Csapadékszegény területeken öntözéssel jelentôsen növelhetjük a répatermesztés biztonságát. Elôveteményére meglehetôsen érzékeny, ezért termesztése során a vetésváltás szabályainak szigorú betartását követeli.
Tápanyagellátása döntôen EUF módszerre alapozott tápanyagszaktanács alapján történik.
Jelenleg szinte kizárólag valamilyen betegséggel szemben ellenálló fajtákat termesztünk.
A technológiában a modern, szemenként vetô, mûvelôutak vetésére és jelölésére alkalmas vetôgépek, illetve a hatsoros önjáró bunkeres betakarító gépek terjednek az utóbbi idôben.
A cukorrépa növényvédelme során a kórokozók közül a legfontosabbak a rizománia vírusa, amely az ország minden répatermesztô régiójában megtalálható, a korai gyökérfekély, a cerkospórás levélragya, a lisztharmat és a nyári gyökérrothadás. A kártevôk közül a répabarkó és a répabolha a legjelentôsebbek, de a répa-levéltetû, a bagolylepkehernyók és a répa-aknázómoly kártételére is számítani lehet.
BETEGSÉGEK
Vírusos betegségek
Répa-mozaikvírus
Beet mosaic Potyvirus
Jelentôsége a vírusterjesztô vektorok elleni védekezés hatékonyságának növekedésével (hosszú hatástartamú csávázószerek) az utóbbi években csökkent.
A legfiatalabb leveleken, a szívleveleken jelennek meg a tünetek. A belsô levelek elhalványodnak, majd kialakul a jellegzetes mozaikfoltosság: a levéllemezen sötétebb és világosabb zöld vagy sárga színû, éles határvonal nélküli foltok váltakoznak. Az egészséges részek intenzívebb növekedésük miatt gyakran felhólyagosodnak, a levél egyenetlen, hullámos felületû lesz.
A vírus a répadugványban jól áttelel, legfontosabb fertôzési forrásként a magrépa szerepel, de a fertôzés forrásai lehetnek még évelô kultúrés gyomnövények is. Fontosabb gazdanövényei a cékla, a spenót, a gyomnövények közül az Amaranthus retroflexus, a Chenopodium album és a Papaver rhoeas.
Levéltetvekkel (fekete répa-levéltetû) és mechanikai sérüléseken keresztül növényi nedvekkel terjed. Talaj útján és vetômaggal nem terjed. Megjelenésére májustól számíthatunk.
A tipikus tünetek csak nagyobb, 21 °C feletti hômérsékleten mutatkoznak, 10 °C alatti hômérsékleten a szimptómák rejtve maradnak. A foszforhiány a tünetek intenzitását fokozza.
Védekezés:
– agrotechnikai: izolációs távolság tartása, viszonylag korai vetés, talajmûvelés, trágyázás, vírusgazda növények irtása,
– kémiai: csávázás, permetezés az átvivô rovarok
– levéltetvek – ellen.
Répa sárgaság vírus
Beet yellows Closterovirus
Nagyobb kárt okoz, mint a mozaik vírus, de jelentôsége napjainkban, a levéltetvek elleni védekezés hatékonyságának növekedésével csökken.
Az elsô tünetek az idôsebb, szélsô leveleken jelentkeznek a csúcstól és a levél szélétôl kiindulva.
A fertôzés után világoszöld elmosódó szélû foltok jelennek meg, amelyek késôbb megsárgulnak. Az erek és egy mellettük elterülô vékony sáv, valamint a levélnyél zöld marad, és csak az érközötti felület sárgul. A beteg levelek szövetei bôrszerûen megvastagodnak, mereven fölfelé állnak, a nyári forróságban sem lankadnak, és összehajtva üveges pattanással törnek. A magnéziumhiány tüneteihez hasonló, de ennél a levelek kevésbé törékenyek. Gazdanövényköre megegyezik a mozaik víruséval. Talaj útján nem terjed, vetômaggal történô terjedése egyértelmûen nem bizonyított, feltehetôen maggal nem vihetô át. A vírus átvitelében
a levéltetvek a legfontosabbak, amelyek szaporodására legkedvezôbb a 20 °C körüli hômérséklet és a 75–85%-os relatív páratartalom.
Szemiperzisztens vírus. Gyakran a mozaik vírussal együtt fertôz. Megjelenésére májustól számíthatunk.
Védekezés:
– megegyezik a mozaik vírus elleni védekezéssel.
Rizománia (répa nekrotikus sárgaerûség vírus)
Beet necrotic yellow vein Furovirus
A cukorrépa legjelentôsebb, legnagyobb károkozásra képes betegsége. Jelentôsége a jelenlegi toleráns fajták elterjedésével csökkent. A betegség tünetei a táblán foltokban jelentkeznek. Erôs fertôzéskor a növényeken már korán (6–8 leveles korban) láthatók az elsô tünetek: a levéllemezek elkeskenyednek, a levélnyelek megnyúlnak, a levelek kivilágosodnak, tápanyaghiány tüneteit mutatják. A levelek lankadnak és elhervadnak a kielégítô talajnedvesség ellenére is. Tipikus levéltünete az erek sárgulása, amely a hazai ökológiai viszonyok között csak ritkán látható. A gyökér a fejlôdésben erôsen visszamarad, számtalan hajszálgyökeret fejleszt, „szakállasodik” (1. ábra), hasonló a fonálféreg kártételéhez, de ott a gyökereken szabad szemmel is látható cisztákat figyelhetünk meg. A gyökértestben az edénynyalábok barnás elszínezôdése feltûnô, a kihúzott répa dohos szagú.
Késôbb a lombozat foltokban leroskad, a levélnyelek barnulnak, a levéllemez leszárad. A tenyészidô végére a fertôzött foltokban a répa fejletlen marad, súlyosabb esetekben a gyökértest teljesen megbarnul, elrothad.
A vírus fôleg az Aizoaceae, Amaranthaceae és Chenopodiaceae családba tartozó növényeket fertôzi. Fontos gazdanövényei a répafélék és a spenót. A Polymixa betae nevû nyálkagomba terjeszti. A vírusterjesztô gomba obligát parazita, kitartóspóráiban a vírus akár 19 évig is fertôzôképes.
Fizikai úton történô terjedésében a szél, az esôk, erô- és munkagépek, állatok, madarak, ember, öntözôvíz stb. játszik szerepet. A betegség kialakulását hosszabb idôn át 20 °C fölötti talajhômérséklet, nagy talajnedvesség, semleges vagy gyengén lúgos kémhatás segíti elô.
Megjelenésére erôs fertôzéskor májustól számíthatunk, a tünetek július végétôl gyakoriak.
Védekezés:
– agrotechnikai: hosszú pihentetéses vetésforgó (gyakorlatban nem kivitelezhetô), talajlazítás, szakszerû tápanyag-utánpótlás, viszonylag korai vetés, a gazdagyomnövények (libatopfélék, disznóparéjfélék) irtása,
az öntözôvíz mennyiségének szakszerû adagolása, a túlöntözés elkerülése,
– toleráns fajták termesztése: jelenleg hatékony védelmet nyújt.
BLO, ILLETVE FITOPLAZMÁS BETEGSÉGEK
Alacsony cukortartalom szindróma
A kórokozó jelenleg még nem pontosan azonosított, nagy valószínûséggel az SBR-BLO (baktériumszerû szervezet), illetve egy sztolbur C fitoplazma.
1998-ban találtuk meg elôször Magyarországon, csak helyi elôfordulásai ismertek. A fertôzött répák levelei sárgulnak, majd augusztustól a levélelhalások következtében megbarnulnak.
Az egyes növények idôsebb levelei felállóak, klorotikus és nekrotikus elváltozásokat mutatnak, új apró és deformált középsô levelek képzôdnek. A leveleken sárga pontok és szögletes foltok figyelhetôk meg. A fertôzött répák feje ananászra emlékeztetô alakú. A gyökereket kettévágva a szállítószövetek barnulását és üvegesedését figyeljük meg. Az eddigi vizsgálatok alapján Magyarországon a Reptalus nemzetségbe tartozó kabócafajok terjesztik. Megjelenésére júliustól lehet számítani.
Védekezés:
– jelenleg Magyarországon csak lokálisan és csak egyes évjáratokban okoz károkat. Valószínûleg az inszekticides permetezések védelmet nyújtanak a kabócák betelepedésével szemben is.
BAKTÉRIUMOS BETEGSÉGEK
Baktériumos levélfoltosság
Pseudomonas syringae pv. aptata (Brownet Jamicson) Young, Dyeet Wilkie
Általában nem jelentôs, a legnagyobb kárt azzal okozza, hogy a betegség több levélbetegség tüneteivel (pl. cerkospóra, alternária stb.) is keverhetô, ezért a termelôk túl korai védekezéseket alkalmaznak. A levelek szélén vagy foltokban a levéllemez kezdetben pontszerûen sárgul és szárad, ezek a foltok a leveleken szétterjednek, az erek között nagyméretû, akár több cm átmérôjû barnásfekete foltok formájában. A levelek szakadozottá válhatnak, de a tüneteket a répa általában hamar kinövi.
A baktériumok a fertôzött növénymaradványokban telelnek át, majd a tenyészidôszakban az esô, szél hatására fôleg sebzéseken, légzônyílásokon keresztül fertôznek. A jégesô kedvezô körülményeket teremt a fertôzéséhez, különösen, ha ezt megelôzôen valamilyen stresszhatás érte a répát. Hûvös, nedves idô kedvez a kártételének.
Megjelenésére május–június hóban vagy szeptember elején lehet számítani.
Védekezés:
– stressz elkerülése (pl. késôi vegyszerezés hidegben, jégesô után)
GOMBÁS BETEGSÉGEK
GYÖKÉRBETEGSÉGEK
Gyökérfekély
Aphanomyces spp. Pythium spp. Fusarium spp., Alternaria spp. Rhizoctonia solani Kühn Phoma betae Frank
Évjáratfüggô, mindig károsít, Magyarországon mindenhol elôforduló betegség, de ritkán okoz jelentôs károkat. Erôs fertôzéskor a répa ki sem kel, a csíra a talajban elpusztul. A szikleveles répa sárgul, agyökér elvékonyodik, a gyökérnyak befûzôdik, a növény hervad, kidôl, elszárad (2. ábra). A sziklevelek levélnyelei elszáradnak, a már 2–4 leveles répa gyökérnyaka annyira befûzôdhet, hogy a szél a répát eltörheti. A betegség enyhébb tüneteit a növény kinôheti, de egész életére kihat, más betegségek könnyebben megtámadhatják.
A kórokozók egyrészt a talajban – szaprotróf módon, micélium alakban (Pythium, Aphanomyces, Fusarium, Rhizoctonia stb.) vagy fertôzött növényi részeken képzôdött ivaros spórákkal, oospórákkal (Pythium, Aphanomyces) – telelnek át, és ennek megfelelôen a talajból indul ki a tavaszi fertôzés. Másrészt a Phoma, a Fusarium, az Alternaria fajok konídiumokkal vagy vastag falú, ivartalan spórákkal is átvészelhetik a kedvezôtlen körülményeket a vetômagon vagy védett helyen telelt növényi maradványokon. Ezért ezeknél a talaj és a vetômag a legfontosabb, elsô tavaszi fertôzési forrás. A betegség késôbb a táblán is gyorsan terjed. A kórokozó terjedhet a micélium aktív növekedésével a talajban (Rhizoctonia, Fusarium, Alternaria), vagy ivartalan úton nagy számban képzôdött spórákkal, amelyek az esô, a szél és a rovarok közvetítésével jutnak el növényrôl növényre.
A betegség a kórokozók eltérô igényei miatt bármilyen idôjárási viszonyok között kialakulhat, fôleg nedves, hideg talajokon gyakori. A vetés utáni kb. 4–6 hétig bármikor jelentkezhet.
Védekezés:
– agrotechnikai: 4 év vetésforgó, a cukorrépa számára optimális magágy készítése lehetôleg 1 menetben, jól beállított vetôgép, jó kezdeti fejlôdésû fajták,
– kémiai: a drazsírozás részeként csávázás fungicidekkel (melyet a vetômag-elôállítók végeznek).
Nyári gyökérrothadás
Rhizoctonia solani Kühn Macrophomina phaseolina Tassi
Csak helyi elôfordulásai ismertek, ahol fellép, ott akár teljes termésveszteséget is okozhat. A répa egyenként vagy többedmagával sorokban vagy foltszerûen hervad, fonnyad, szárad, kipusztul. A levelek sárgulnak, száradnak, a gyökerek elhalása a külsô részektôl halad befelé, az elhalt répatest zsugorodik, mumifikálódik (3–4. ábra). A gyökeret másodlagosan baktériumok és gombák támadják meg, ezért elrothad.
A Rhizoctonia solani a talajban szerves anyagokhoz kapcsolódva található meg, ahol hosszú ideig életképes állapotban marad a szklerócium. Ezekbôl a szkleróciumokból nô ki a micélium, amely megfertôzi a répa külsô gyökérszöveteit, és behatol késôbb a gyökér belsô osztódó szöveteibe, ahol sebesüléseket, varasodásokat okoz. A gomba a késôi fertôzési stádiumában ismét szkleróciumokat képez, amelyek a talajban áttelelnek, és a folyamat a következô évben megismétlôdik.
A Macrophomina phaseolina mikroszkleróciumokkal telel át a fertôzött növényi maradványokon (gyökér és szár), ezért talaj eredetû betegségnek tekinthetô. Száraz, forró, aszályos idôjárás a Macrophominának, meleg nedves viszonyok a Rhizoctoniának kedveznek. A tüneteik megjelenésére július–augusztustól számíthatunk.
Védekezés:
– agrotechnikai: vetésforgó 4 év, elôvetemény: burgonya, napraforgó, csemegekukorica, szója ne legyen, növényi maradványok mély aláforgatása,
– rizoktóniarezisztens fajták használata.
LEVÉLBETEGSÉGEK
Cerkospórás levélfoltosság
Cercospora beticola Sacc.
Hazánkban a legjelentôsebb levélbetegség, mely minden répatáblán fellép, ha az ökológiai viszonyok kedvezôek, akár 20–25%-os termésveszteségeket is okozhat.
Júniustól a külsô leveleken kerek, 2–3 mm átmérôjû tipikus vagy 4–7 mm átmérôjû atipikus szürkésbarna foltok jelennek meg (5. ábra), kerületük egyes fajtákon vöröses (antociános) elszínezôdésû. Erôs fertôzéskor a foltok összefolynak, és a levél vagy az egész levélzet elhalását okozzák (6. ábra).
A gomba a talajban elhalt növényi (levél-) maradványokban, elsôsorban mikroszklerócium formájában telel, és a talajban lévô szerves anyagokon szaprotrófként akár 2–3 évig is életképes marad. A fertôzést leggyakrabban konídiumok okozzák, amelyek a megfelelô környezeti körülmények hatására a mikroszkleróciumokból fejlôdô hifákon keletkezett konídiumtartókról válnak le. A konídiumok különbözô módon (szél, elsô, rovarok segítségével) juthatnak a répalevelekre. A levelek mindkét oldalán megtapadva 6–24 óra alatt csíratömlôket hajtanak, amelyek a légzônyílásokon át behatolva a sejt közötti járatokba, ott micéliumot fejlesztenek, és a környezô sejtekbôl táplálkoznak.
A fertôzést, illetve a konídiumok csírázását a meleg, nedves idôjárás (95% feletti páratartalom és a 25 °C körüli hômérséklet) segíti. Az inkubációs idô viszonyaink között 7–17 nap, hûvös körülmények között 35–40 nap is lehet. A konídiumok párás, meleg éjszakán fejlôdnek ki, tömegesen a déli órákban érnek be és válnak le, majd elsôsorban a szél segítségével terjednek. A gombatelepek micéliumából szkleróciumok képzôdnek, amelyek a levéltörmelékkel a talajba kerülnek és áttelelnek.
A gombának a Beta fajokon kívül számos gyomnövény is gazdája. Tömeges elterjedését segíti a fogékony fajták vetése (rezisztens fajták általában 2–3 héttel késôbb fertôzôdnek), az elôzô évrôl áttelelt nagy inokulumtömeg, a gomba számára kedvezô ökológiai viszonyok és a gombatörzsek fungicid rezisztenciáját figyelmen kívül hagyó védekezés. Megjelenésére június 2. dekádjától, általában július 1–2 dekádjától számíthatunk. Répatáblák mélyebb fekvésû vagy erdô melletti párásabb részein jelenik meg elôször, és onnan terjed.
Védekezés:
– agrotechnikai: a vetésforgó 4 év, káros szomszédság elkerülése, növényi maradványok mély aláforgatása,
– nemesítés: cerkospórarezisztens, cerkospórarezisztens és rizomániatoleráns fajták termesztése,
– kémiai: fungicides permetezések (fungicidrezisztencia-vizsgálatok alapján).
Lisztharmat
Erysiphe betae (Vanha) Weltzein
Ha az ökológiai viszonyok kedveznek fellépéséhez, akkor a cerkospórához hasonló kártételt is okozhat.
A gomba elôször a kifejlett levelek fonákának középsô részén, majd a színén is szürkésfehér lisztes bevonatot képez, mely elterjed a levél egész felületén (7. ábra). Legelôször a nitrogénben gazdagon ellátott foltokon jelentkezik.
A gomba a fertôzött növényi maradványokon kleisztotéciummal, valamint a répafejben micéliummal telel át. Az elsô tavaszi fertôzéseket a kleisztotéciumból kiszóródó aszkospórák és a micéliumon fejlôdô konídiumok indítják el. A tenyészidô folyamán a nagy mennyiségben képzôdô konídiumok okozzák a járványos terjedést. A konídiumok megfelelô körülmények között (meleg, párás idô) azonnal csíráznak és fertôznek.
Hosszan tartó meleg idôjárás (szárazság) idônként nagy páratartalommal, és fogékony fajták termesztése segíti a járvány kialakulását. Minden olyan tényezô, amely a levelek élettani öregedését gyorsítja (vízhiány, tápanyaghiány, élettani leszáradás, gombatoxinok, vírusos fertôzés, cerkospóra vagy szaprotróf gombák jelenléte) elôsegíti a fertôzések kialakulását.
Megjelenésére június 2. dekádjától, általában július 1–2. dekádjától számíthatunk.
Védekezés:
– agrotechnikai: vetésforgó 4 év, káros szomszédság elkerülése, növényi maradványok mély aláforgatása,
– nemesítés: lisztharmatrezisztens fajták használata,
– kémiai: fungicides permetezések.
Ramuláriás levélfoltosság
Ramularia beticola Fautr. et Lamb.
Általában kisebb jelentôségû kórokozó. A betegség tünetei könnyen összetéveszthetôk a cerkospóráéival. Jellegzetessége a cerkospóráénál kevésbé szabályos alakú, és szögletesebb, 3–5 mm átmérôjû, szürkésbarna, világosodó, sötét szegélyû foltok képzése (8. ábra). Sporulálása a levél fonákán világos szürkésfehéres, a cerkospóráé hamuszürke és sötétebb tónusú. Az elhalt leveleken, a talajban telel, és ha a magrépa fertôzôdött volt a gombával, maggal is terjedhet. A gomba konídiumokkal fertôz.
Konídiumképzôdés inkább a levél fonákán tapasztalható.
A gomba viszonylag alacsony (cerkospóráénál alacsonyabb) hômérsékleten (optimum 17 °C) fejlôdik a legjobban, és a fertôzés csak párás körülmények között jelentkezik, 95%-os relatív páratartalom fölött. A lisztharmattal együtt fertôzve különösen nagy kárt képes okozni. Júliustól jelenhet meg.
Védekezés:
– agrotechnikai: vetésforgó 4 év, káros szomszédság elkerülése, növényi maradványok mély aláforgatása,
– kémiai: fungicides permetezések, e betegség ellen nem szoktunk külön védekezni.
Alternáriás levélbarnulás
Alternaria alternata (Fries) Keissler
Nem jelentôs betegség, csak helyi elôfordulásai ismertek.
A külsô, elöregedô levelek csúcsi részén, szélén, majd fölfelé terjedve az érközökben összefüggô barna, nekrotikus foltokat okoz, melyeken nedves idôben sporuláláskor bársonyos fekete bevonat képzôdik. Száraz idôben a foltok kitöredeznek, a levél lyukacsossá válik.
Különbözô szerves anyagokon, növényi részeken szaprotróf vagy gyengültségi parazita. A kórokozó a répamagon és a talajban is képes áttelelni, de a maggal történô fertôzés a magkezelések miatt ritka. A levegôben a gombaspórák nagy koncentrációban fordulnak elô. A legyengült, sérült növényeket ezek fertôzik. A faj nagyon ellenálló a környezeti tényezôkkel szemben, széles hômérsékleti tartományban képes fejlôdni. A fejlôdéséhez optimális hômérséklet 21 °C. Az esetek többségében sárgaságvírussal fertôzött vagy bórhiány tüneteit mutató répán jelenik meg, de bármilyen gyengült répán mutatkozhat a betegség. Májustól elôfordulhat, de a jellegzetes tünetek nagyobb mértékben a nyár végén jelentkezhetnek.
Védekezés:
– Megegyezik a ramuláriás levélfoltosságnál leírtakkal.
Fómás levélfoltosság
Phoma betae Frank
Kisebb jelentôségû kórokozó, csak helyi elôfordulásai ismertek.
Az idôsebb leveleken 0,5–2 cm átmérôjû, kerekded vagy szögletes, sárguló, majd elbarnuló, sokszor levélerekkel határolt foltokat okoz. A foltokat koncentrikus körök alkotják, a körök mentén apró fekete pontok: a kórokozó piknídiumai láthatóak. Gyakran bórhiányos táblákon fordul elô. A kórokozó a száraz levél- és szárrészekben, továbbá a gomolyokban piknídiumokkal és micéliummal telel át. A vegetációs idôben nedvesség hatására a piknídiumokból kiszabaduló konídiumok a szél, esô, rovarok stb. útján terjednek. A beteg növényben felhalmozódva száraz nyáron elôsegíti a gyökér szárazrothadását vagy a répa tárolási rothadását, illetve a magban a fiatal répák gyökérfekélyét. Száraz, meleg idôjárás (optimális 20 °C) kedvez fellépésének. Elôfordulása általában a cerkospóráéval egy idôben figyelhetô meg.
Védekezés:
– Megegyezik a ramuláriás levélfoltosságnál leírtakkal.
Réparozsda
Uromyces betae (Pers.) Tal. et Kickx
Nem jelentôs kórokozó, csak helyi elôfordulásai ismertek.
Az ipari répa levelén (színén és fonákán) nyár vége felé látható 1–2 mm átmérôjû rozsdavörös színû jellegzetes göböcskék jelennek meg. Erôs fertôzéskor a göböcskék összefolynak, a levél elszárad.
A kora tavasszal fejlôdô spermogóniumok és ecídiumok kis száma általában elkerüli a figyelmünket.
Az uredospórák nyár elejétôl késô ôszig képzôdhetenk. Egy uredotelep kifejlôdéséhez 10–12 nap szükséges. Az uredotelepek között jelennek meg a teleutotelepek. A teleutospórák áttelelés után bazidiospórákat fejlesztenek, amelyek létrehozzák a répa levelein az elsô fejlôdési alakot, a spermogóniumot. A teleutospórákon kívül az uredospórák is a földre hullott növényi részeken vagy a vetômagon áttelelve, tavasszal a fertôzés megindítói lehetnek.
A gomba a fejlôdéséhez hûvösebb, csapadékosabb, mérsékeltebb klímát igényel. Megjelenésére júliustól számíthatunk.
Védekezés:
– Megegyezik a ramuláriás levélfoltosságnál leírtakkal.
Répa-peronoszpóra
Peronospora farinosa (Fr.: Fr.) Fr. f. sp. betae Byford
Tipikus, mérsékelten hûvös idôjárásban fellépô betegség. Nem jelentôs, ipari répán csak helyi elôfordulásai ismertek. Hazánkban a magrépának volt veszélyes betegsége. Általában a belsô leveleket fertôzi. A beteg levél szövetei elôbb sárgulnak (zsírfoltos elváltozásokat mutatnak), majd megvastagodnak, késôbb fodrosodnak, összezsugorodnak, és a fonákuk felé besodródnak. A levélnyél rövid marad. Nedves, hûvös idôben a levelek fonákán szürkés-ibolyás színû penészbevonat (a kórokozó sporulációja) jelenik meg.
A kórokozó a répafejben, a levélkezdeményekben, a répagomolyban oospórával vagy micéliumos alakban telelhet át. Az oospóra a talajban évekig életképes marad. Hûvös tavasszal tömegesen fertôz, a beteg leveleken 2–4 hét alatt konídiumokat képez, melyek a szél útján több km-re is eljutnak. Szaporodását a hûvös, ködös idôjárás és a fogékony fajták elôsegítik. Ha az idô fölmelegszik, a kórokozó szaporodása leáll. Megjelenésére ipari répában május–június hónapban számíthatunk.
Védekezés:
– Megegyezik a ramuláriás levélfoltosságnál leírtakkal.
KÁRTEVÔ ÁLLATOK
GYÖKÉRKÁROSÍTÓK
Répa-fonálféreg
Heterodera schachtii Schmidt
Fôként a nedvesebb éghajlatú országokban veszélyes, nálunk egyelôre csak helyi jelentôségû. A répa meleg napokon kisebb-nagyobb foltokban hervad, levelei lekonyulnak, növekedésében visszamarad. Kihúzva a gyökéren sok a hajszálgyökér, a répa „szakállas” (9. ábra). A hajszálgyökereken 0,5–0,7 mm nagyságú, fehér, sárgás vagy barna, citrom alakú ciszták találhatók (ezek jelenléte különbözteti meg a rizomániától).
Erôs fertôzéskor a répa foltokban pusztul, a talaj „répaunt” lesz. Kártétele a nyár folyamán, a szárazsággal egy idôben válik láthatóvá (10. ábra). Hazánkban évente 5–6 nemzedék alakulhat ki, egy nemzedék kifejlôdéséhez 4–8 hét szükséges. Az elsô nemzedék gyomokon szaporodik, a továbbiak a répát is fertôzik. A ciszták a talajban telelnek, belôlük tömegesen jönnek elô a lárvák, ha a talaj hômérséklete melegedni kezd. A lárvák fejlôdése során 4 vedlés és 5 fejlôdési szakasz különböztethetô meg. A kikelt lárvák a gyökerekre szívják magukat, és ott a parenchimaszöveteken keresztül táplálkoznak.
Amikor a hímek ivarérettek, elhagyják a gyökereket és fölkeresik a nôstényeket, majd a megtermékenyítés után elpusztulnak. A nôstény is csak a tojásérés befejezéséig él és táplálkozik, majd elpusztul. Teste a tojásait védô cisztává alakul. A lárvák kedvezô körülmények között tovább fejlôdnek, kedvezôtlen viszonyok között nyugalmi állapotban évekig életképesek maradnak.
20 °C körüli hômérséklet, 70–75%-os talajnedvesség kedvez a szaporodásuknak.
Védekezés:
– agrotechnikai: 5–6 évig ne termesszünk ugyanazon a helyen répát. Csapdanövények (köztes termesztés is): rozs, kukorica, len, lucerna, dohány, olajretek, mustár, facélia stb. beiktatása: a cisztából kikel a fonálféreg, de nem tud megélni ezeken a növényeken,
– kémiai: vegyszeres védekezés (általában nem gazdaságos).
Cserebogarak (Melolonthinae)
Májusi cserebogár
Melolontha melolontha (Linnaeus)
Áprilisi cserebogár
Rhizotrogus aequinoctialis (Herbst)
Júniusi cserebogár
Amphimallon solstitialis (Linnaeus)
Hazánkban vidékenként és évenként, más más egyedsûrûségben ugyan, de szinten minden évben találkozunk jelenlétükkel. Helyi jelentôségûek, esetenként jelentôs károkat okozhatnak. Rendszerint az ujjnyi vastagságú répa gyökerét károsítják, gyakran elrágva a gyökér végét.
A megrágott tövek hervadnak, száradó lombozatukról könnyen felismerhetôk. Károsítása nyomán kipusztul a répa. A nyár folyamán a pajorok a répagyökérben szabálytalan odvakat rágnak.
Polifág kártevôk. Az áprilisi és májusi cserebogár 3 éves, a júniusi pedig 2 éves fejlôdésû. Petéiket a talajba rakják. A fiatal pajorok növényi maradványokkal táplálkoznak, a fejlettebbek elsôsorban az élô növények gyökereit fogyasztják. A talajban, bábkamrában bábozódnak, s itt fejlôdnek ki a bogarak, amelyek közül a júniusi cserebogár a kialakulás évében, a májusi és áprilisi cserebogár a következô év tavaszán rajzik ki.
A rajzás idején kedvezô, meleg, napfényes, szélcsendes, nem túlságosan száraz idôjárás, kevés csapadékkal kedvezô hatású a párzásra és a peterakásra. Kártételük fô idôpontja május–június.
Védekezés:
– agrotechnikai: 4 éves vetésforgó, a káros szomszédság elkerülése, a növényi maradványok mély aláforgatása, szakszerû talajmûvelés.
– kémiai: kontakt szerekkel csávázás (drazsírozás), és talajfertôtlenítés.
Pattanóbogarak (Elateridae)
Mezei pattanóbogár
Agriotes ustulatus (Schaller)
Sötét pattanóbogár
Agriotes obscurus (Linnaeus)
Réti pattanóbogár
Agriotes sputator (Linnaeus)
Vetési pattanóbogár
Agriotes lineatus (Linnaeus)
Helyi jelentôségûek, esetenként jelentôs károkat okozhatnak.
A szikleveles növények kidôlnek, a répa foltokban sárgul, lankad, kipusztul (11. ábra). A fiatal növény könnyen kihúzható, de csak a felsô darabja jön ki. Az idôs növény lankad, a répatest középsô és alsó részén sok a megfeketedett rágásnyom. A répatesten kerek, 2–3 mm átmérôjû lyukak, fekete rágcsálékkal. A répában hosszú mély járatok, benne esetleg a drótféreggel. A pattanóbogarak fejlôdése 3–5 év. A fiatal imágók augusztus–szeptemberben alakulnak ki.
A bábbölcsôben vagy azon kívül a talajban maradnak tavaszig. A bogarak elôjövetele a korai kitavaszodáskor április második felében, kedvezôtlen hûvös idôjárásban május elején, vagy azután kezdôdik. Általában rossz repülôk. Inkább éjszaka aktívak, nappal rögök és növénycsomók alatt tartózkodnak. A rajzás befejezése általában július vége. Az imágók a peterakás (általában május végétôl júliusig tart) után pár nap múlva elpusztulnak. A pattanóbogarak lárvái többször vedlenek, a vedlések száma még fajon belül is változó. Fajtól, talajtípustól függôen 5–10 cm mélyen bábozódnak.
A pattanóbogarak szaporodására és fejlôdésére a meleg tavaszt követô május és június a kedvezô. Humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású
területeken kisebb a kártétel.
Védekezés lehetôségei:
– A pajoroknál leírtak szerint.
Mezei pocok
Microtus arvalis (Pallas)
Mindenhol elôfordul, de jelentôs kártételt csak szárazság idején, illetve túlszaporodáskor okoz. A répák a gyökérnyaknál berágottak, kiüregesítettek. A két metszôfog nyoma egyértelmû jel. A károsított foltokon a talajban 3–5 cm átmérôjû járatok találhatók.
A mezei pocok nem hosszú életû, de gyors fejlôdésû, szapora állat. A nôstény általában 1–1,5 a hím 1,5–2 évig él. Ezalatt a nôstény a tél kivételével 4–6 alkalommal is fialhat, általában 30–35, de esetleg még 80–90 utóda is lehet. A kölykök 40–50 napos korukban már ivarérettek.
Fészkeiket az anyjuk fészke közelében építik. Enyhe télen is aktív, téli álmot nem alszik. Kedvezô számára a hosszú, meleg ôsz, az enyhe tél, valamint, ha a megfelelô táplálék rendelkezésre áll. Károsításának fô ideje nyár vége, ôsz (a szárazság elôsegíti).
Védekezés:
– agrotechnikai: minden talajmûvelô eljárás, árasztásos öntözés, riasztó növények répatáblák körüli termesztése, ülôfák kihelyezése,
– kémiai: „rágcsálócsapdák” használata, rágcsálóirtó szerek.
Hörcsög
Cricetus cricetus (Linnaeus)
Helyi jelentôségû, de ahol elôfordul, nagy károkat okozhat.
A szikleveles répa lerágott, kitúrt. A kifejlett répa nagy foltokban a gyökérnyaknál átrágott vagy kiüregesített, körülötte földön heverô lerágott levelekkel. Mellettük a hörcsög járatai, földhányásai, ürüléke, rágcsáléka, lábnyoma. A hörcsög általában 6–8 évig él. A teleket kotorékában tölti „téli álomba” merülve. Március végén, április elején ébred, ekkor a hím fölkeresi vackában a nôstényt. Párosodás után a nôstény mintegy 20 napig vemhes, április–május környékén hozza világra kölykeit, melyek száma 4–14 között változhat. A kölykök 2–3 hónapos korban készítenek önálló fészket.
Ugyanabban az évben még egyszer ellik az anya, ezek a kölykök azonban anyjuk fészkében telelnek át. Jellemzô rá, hogy csak az alkonyati órákban aktív.
Felszaporodásának a meleg, száraz évek kedveznek.
Védekezés:
– A mezei pocoknál leírtak szerint.
GYÖKERET ÉS LEVÉLZETET KÁROSÍTÓK
Lisztes répabarkó
Bothynoderes punctiventris (Germar)
A kelô répát képes kipusztítani, kártétele miatt gyakran újravetésre kerül sor. A répabolhánál kisebb területen károsít. Fiatal répában a régi répatábla felôl gyalogosan érkezô imágók a tábla szélétôl befelé haladva károsítanak. Kipusztuló foltok, kefére rágás, karéjos berágások keletkeznek (12. ábra). Idôsebb répában a kukac típusú lárvák májustól augusztusig a répa gyökerén károsítanak, amit a levelek lankadása, a gyökereken mély berágások, vályúszerû bemélyedések és a közelükben megtalált lárvák jeleznek.
Oligofág. Évente 1 nemzedéke van, egy kisebb hányada kétéves fejlôdésû. A régi répatábla talajában, imágó vagy ritkábban lárva alakban telelnek át. Március végén, április elején, amikor a talaj hômérséklete emelkedik, feljönnek a talaj felszínére. Kezdetben gyalog vándorolnak, 18–20 °C felett repülnek. Ilyenkor a távolabbi répatáblákat is benépesítik. A peterakást néhány hetes táplálkozás elôzi meg. A bogár hûvös idôben sokáig bírja a koplalást, az optimális 20–30°C hômérsékleten igen aktív. A párosodás után néhány nap múlva megkezdôdik a hetekig elhúzódó peterakás. Egy nôstény 60–200 petét rak, többnyire egyesével, a növény tövéhez közel, a talajba. A talajnedvesség hatására megduzzadó petékbôl két héten belül kelnek ki a csontfehér színû, sárgásbarna fejû, lábatlan kis lárvák.
Ezek a répa húsos gyökerén 8–12 hétig fejlôdnek. A kifejlôdött lárva a száraz talajrétegben bábkamrát készít, ebben 2–3 hét alatt elôbábbá, majd szabadbábbá alakul. Kb. 2 hét múlva, szeptemberben imágóvá fejlôdik és a bábozódás helyén áttelel.
Elszaporodásához általában a degradált mezôségi és lazább, könnyen fölmelegedô homokos vályogtalajok kedveznek. A hideg kötött, réti és erdei agyagtalajokban nem él meg. A hûvös idôjárás, sok csapadék, a pangó víz és a répa gyakori öntözése szintén megakadályozza a faj elszaporodását. Az imágók fô kártételének (április–május) idején a száraz meleg idôjárás a kedvezô. A pete- és lárvapopulációnak a májusi meleg, napos, napfényes, csapadékszegény idôjárás kedvez. Ha egymás után 2–3 évben az átlagosnál szárazabb a június, nagyobb kártételre számíthatunk.
Védekezés:
– agrotechnikai: a 4 éves vetésforgó betartása, káros szomszédság elkerülése, betakarítás után a növényi maradványok mély aláforgatása,
– kémiai: csávázás (drazsírozott magok használata), talajfertôtlenítés szisztemikus inszekticidekkel, permetezés kontakt és szisztemikus szerekkel.
Répa-aknázómoly
Scrobipalpa ocellatella Boyd
A répa-aknázómoly száraz, meleg idôjárást kedvelô faj, egymás utáni száraz meleg (aszályos) évjáratokban felszaporodva jelentôs terméscsökkentésre képes.
A levél színén a fôér mellett hámozások, a levélnyél belsô oldalán mélyebb berágások, rágcsálék, ürülék található. A 6–8 leveles répa szívlevelei összenôttek, nem terülnek szét, deformálódnak, rajtuk rágások, lyukak láthatók.
Az idôsebb répában barnult, rágott, összeszôtt szívlevelek alatt a fejben is berágások, lyukak keletkeznek (13. ábra). A sérült külsô levelek a földön fekszenek, letaposott növény látszatát keltik. A répa szívlevelei és környékük porózus rágcsálékkal terített, alattuk aknaszerû járatok, bennük lárvák figyelhetôk meg, a répa a fej más részeibôl kényszerhajtásokat hajt.
Évente 2–4 nemzedéke van. Báb vagy lárva alakban növényi maradványokban, répafejben telel. Tavasszal, 8–9 °C talajhômérsékleten kezdenek a telelô lárvák és bábok fejlôdni. A báb alakban telelô lepkék április második felében, a lárvákból fejlôdöttek május 10-e körül jelennek meg. A tavaszi nemzedékben ezért két rajzáscsúcs lehetséges. A lepkék kelés után táplálkoznak, párosodnak, majd megkezdôdik a tojásrakás. A tojásokból 7–14 nap alatt kikelnek a lárvák. A lárva 24 óráig a levél felszínén táplálkozik, majd berágja magát a levél nyelébe. Késôbb finom szövedékkel befonja a növényrészeket, és annak védelmében fejlôdik. A hernyó 3–4 hétig fejlôdik, miközben 5 lárvaállapoton megy át. Ezután elôbábbá, majd bábbá alakul. A bábból 2–3 hét múlva repül ki a tavaszi nemzedék lepkéje. Ezek indítják útjára a nyári, második nemzedéket, amelyet ôsszel a harmadik, sôt – meleg, száraz nyár és hosszú ôsz esetén – még egy negyedik nemzedék követ. A negyedik nemzedék hernyói már csak a gyökérfejben élnek, és ott is telelnek át. Hûvösebb idôjárásban a harmadik nemzedék hernyói vagy bábjai telelnek át. Tömeges elszaporodása akkor várható, ha kedvezô telelés után száraz, meleg tavasz, és aszályos nyár következik. A gradáció kialakulását hatványozottan gyorsítja, ha a meleg, aszályos napok száma a 20–25-öt eléri vagy meghaladja.
A hûvös, csapadékos idôjárás, kiadós nyári esôk gátolják fejlôdését. Fô kártételének idôpontja augusztus hónap.
Védekezés:
– agrotechnikai: öntözés (öntözött táblákon nem tud felszaporodni),
– kémiai: csávázás, talajfertôtlenítés, állománypermetezés (nem szükséges, ha az elôzô kettô hatékony volt).
Bagolylepkék (Noctuidae)
Talajszinten is károsító fajok:
Vetési bagolylepke
Agrotis segetum (Denis et Schiffermüller)
Felkiáltójeles bagolylepke
Agrotis exclamationis (Linnaeus)
Ipszilon bagolylepke
Agrotis ipsilon (Hufnagel)
A talajszinten károsító fajok általában helyi jelentôségûek.
Gödrös berágások vannak a gyökérnyaki részen, ezek nagyobbodnak, mélyülnek, a növény lankad, hervad. A gyökérnyak teljesen átrágott, a levélnyelek is megrágottak, a növény elszárad, kipusztul.
Legtöbb fajuk kétnemzedékes, melyek elsô nemzedéke tavasszal a cukorrépát (kapásokat), a nyár végi, ôszi, második nemzedék az ôszi vetésû növényeket károsítja. A kifejlett lárvák a talajban telelnek, a fejletlen lárvák növényi maradványok között képesek áttelelni (az A. ipsilon hazánkban nem képes áttelelni, délrôl érkezik tavasszal). Amikor a talaj hômérséklete eléri a 7–8 °C-ot, a lárvák feljebb jönnek, és április közepén bábozódnak. A lepkék rajzása többnyire május elején, közepén van. Elôször érési táplálkozást folytatnak, majd párosodnak.
Az érési táplálkozás 2–3 napig tart. A nôstények tojásaikat elsôsorban gyomos területekre rakják.
A kikelô hernyók a talaj felszínéhez közeli leveleket hámozgatják. A második vedlés után jelentôs változás következik be életmódjukban, fokozatosan a talajba vonulnak, és ott fejlôdnek, károsítanak (megkezdik a gyökérnyaki rész károsítását).
Az elsô nemzedék lárvái június végétôl bábozódnak. A második nemzedék lepkéinek rajzása már július közepén megkezdôdhet, és szeptemberig eltart.
Hosszú, száraz ôszön a hernyók jobban ki tudnak fejlôdni és nagyobb számban telelnek. A petébôl történô kikeléskor az esôs idôjárás a népességet jelentôsen megritkítja. A teljes tenyészidôszakban károsítanak.
Védekezés:
– kémiai: szisztemikus inszekticiddel csávázott vetômag, talajfertôtlenítés, a terület gyommentesen tartása, permetezés a fiatal hernyók ellen, mielôtt a talajba húzódnak
LEVÉLKÁROSÍTÓK
Répabolha
Chaetocnema tibialis (Illiger)
Hazánkban a legnagyobb területen károsító répakártevô, de teljes kipusztulást ritkábban okoz, mint a lisztes répabarkó. A répa hiányosan kel, a lehajló sziklevelek töve megrágott. Nagyobb kár akkor keletkezik, ha a még ki sem bújt csíranövényeket a talaj repedésein keresztül fölkeresve rágja el a bolha.
A szikleveleken és az elsô lombleveleken apró, gombostûfejnyi berágások láthatók (14. ábra).
Száraz melegben a növények kiszáradhatnak. Nyár végén szintén apró hámozások, berágások, lyukak figyelhetôk meg, olykor szitaszerû az egész levélzet (15. ábra). Évi egy nemzedéke van. Az imágó árokpartokon, füves helyeken telel. 8–10 °C hômérsékletnél jön elô. Jó ugró, repülô, fény- és melegkedvelô.
A megtermékenyített nôstény májusban rakja le 20–40 tojását. 1–2 hét múlva kelnek a lárvák, melyek a répa gyökerein táplálkoznak.
Július közepéig bebábozódnak. Az új bogarak július végén, augusztusban jelennek meg. A répa levelein táplálkoznak, majd szeptember végén, októberben gyepes területen telelôhelyükre vonulnak.
A könnyen felmelegedô, középkötött, vagy lazább talajokon, szárazabb években szaporodik el tömegesen. A bogarak a száraz meleg idôjárást, a peték a párás meleget igénylik Bár a répabolha csak a Beta nemzetség fajain él, lárvája a laboda, és libatopfélék gyökerén is kifejlôdhet. Kártételének fô ideje április hónap.
Védekezés:
– a lisztes répabarkónál leírtak szerint.
Bagolylepkék (Noctuidae)
Csak lombszinten károsító fajok:
Káposzta-bagolylepke
Mamestra brassicae (Linnaeus)
Saláta-bagolylepke
Laconobia oleracea (Linnaeus)
C-betûs bagolylepke
Xestia c-nigrum (Linnaeus)
Gamma bagolylepke
Autographa gamma (Linnaeus)
A lombszinten károsító bagolylepkehernyók nagyobb területeket érintenek, mint a talajszinten is károsítók.
Kártételük elsô tünetei apró hámozások a levelek fonákján, kisebb, majd egyre nagyobbodó lyukak a levéllemezen. Karéjos és érközi rágások, végül csak a vastagabb levélerek maradnak meg (10. ábra). Károsításuk levélváltást eredményezhet. A két- és háromnemzedékû fajok zöme fejlett hernyó vagy báb alakban telel, ezeknek a fajoknak évente két kártételi idôszakuk van (Mamestra és Laconobia fajok). A Xestia cnigrum kétnemzedékû faj, fejletlen hernyó alakban is áttelelhet, évente három kártételi idôszak is lehet. Az „igazi vándorlepkék” Közép-Európában rendszeresen semmiféle formában nem telelnek át, a vegetációs idôszak kezdetén dél, délkelet felôl érkeznek hozzánk, s a bevándorolt imágók utódai okozhatnak váratlan károkat (Autographa gamma). Ezeknek a fajoknak bizonyos években ôsszel egy északról dél felé irányuló visszavándorlása is észlelhetô. Az Autographa gamma imágói éjjel és nappal egyaránt aktívak.
A hosszú, meleg tavasz, illetve ôsz elôsegíti tömeges elôfordulásukat. A teljes tenyészidôszakban károsítanak.
Védekezés:
– kémiai: az állománypermetezést a fiatal hernyók ellen kell idôzíteni.
Fekete répa-levéltetû
Aphis fabae Scopoli
Világszerte elterjedt faj, hazánkban mindenütt elôfordul. A rendszeresen jelentkezô tömegszaporodása és vírusvektor szerepe miatt veszélyes károsító, bár jelentôsége a hosszú hatástartamú csávázószerek terjedésével az utóbbi idôben csökken.
Szívogatására az elsô lomblevelek elalaktalanodnak, görbülnek. A levelek sodródnak, a fonákon levéltetûtelep látható (17. ábra). Késôbb ezek a levelek erôteljesebben sodródnak, deformálódnak, sárgulnak, elszáradnak (18. ábra). A leveleken mézharmat, korompenész jelenik meg.
Évente általában 10–15 nemzedéke is lehet. Tojás alakban telel át a fô gazdanövényei – kecskerágó, labdarózsa – ágain, vesszôin. A kora tavasszal kikelô lárva szívogat, és 2–3 hét alatt ôsanyává (fundatrix) fejlôdik. Az ôsanya szûznemzéssel létrehozza az elsô leánynemzedéket, ezek pedig a további leánynemzedékeket (fundatrigéneket). A lárvák kétheti táplálkozás után válnak szûznemzô nôstényekké. Minden ilyen nemzedékben nagyszámú szárnyas alak jelenik meg, és ezek átvándorolnak a nyári gazdanövényekre (április 5–10, illetve 20-a körül).
A nyári nemzedékek fôleg szárnyatlanok, és tömegesen hozzák létre utódaikat. A szárnyatlan szûznemzôk az elsô alkalmas helyen megtelepednek, 2 hét alatt imágóvá fejlôdnek, és ott helyben tömegesen utódokat szülnek. A levéltetû-populáció a Beta-répákon, az idôjárástól függôen, június közepén vagy végén tetôzik. Nyár végén, ôsszel történik az újabb nemzedékváltás.
A fô gazdanövényen a párosodás után a nôstények lerakják tojásaikat a hajtásokra, a rügyek tövébe. Ezek a tojások telelnek át, belôlük kelnek ki tavasszal az ôsanyalárvák.
Enyhe tél, párás meleg száraz tavasz és kora nyári száraz idôjárás kedvez fejlôdésének. Kártételének fô idôpontja április közepe és június közepe.
Védekezés:
– kémiai: csávázás (drazsírozott vetômag használata), talajfertôtlenítés szisztemikus inszekticidekkel, állománypermetezés kontakt és szisztemikus szerekkel.
KISEBB JELENTÔSÉGÛ KÁRTEVÔK
Répa-gyökértetû
Pemphigus fuscicornis Koch
Fôleg azokban az országokban lép fel kártevôként, ahol csekély a talaj nedvességtartalma, vagy ahol hosszabb ideig tart a szárazság. Helyi jelentôségû kártevô. Kártétele a répatáblákon kör alakú foltokban jelentkezik, amelyek idôvel összeolvadnak.
Kezdetben a levélzet sárgul, hervad, majd fokozatosan elszárad, a gyökér turgorát veszti, végül elpusztul. A répatesten, illetve az oldalgyökereken fehér színû viaszbevonat és alatta meghúzódó gyökértetûtelepek találhatók (19. ábra). A vegetációs idôszakan 8–13 nemzedék alakul ki. Az egyedfejlôdés négy lárvastádiumon keresztül megy végbe. A gyökereken élô szûznemzôk telelnek át a talajban. Tavasszal újra feljönnek, és a libatopon, labodán, Beta-répán tovább szaporodnak.
Felszaporodásuknak a száraz, meleg idôjárás, valamint a libatopfélék tömeges jelenléte kedvez. Károsításukat, a növények hervadását, a foltok kialakulását júliusban, augusztusban észleljük a táblán, különösen száraz idôjárában.
Védekezés:
– agrotechnikai: 4 éves vetésforgó és térbeni izoláció, szakszerû talajmûvelés, korai vetés, a Chenopodiaceae családba tartozó gyomok irtása, öntözés,
– kémiai: vegyszeres védekezés a levéltetvek ellen engedélyezett rovarölô készítményekkel.
Pajzsos labodabogár
Cassida nebulosa (Linnaeus)
Hazánkban mindenütt elôfordul, de károsítása csak helyi jelentôségû.
Az elgyomosodott répák kártevôje. Júniusban a fiatal lárvák a libatop- és labodafajok levelein, a fonákról hámozgatnak. Fejlôdésükkel párhuzamosan a károsított levélrészek egyre nagyobbodnak. A levél felsô epidermisze rendszerint ép marad, kifehéredik, ezért fehéres vagy szürkés foltok árulják el a lárva kártételét. Az idôsebb lárvák már karéjoznak, és átlyuggatják a levelet is. A répára vándorolnak, és annak levelét lyuggatják, csak az erek maradnak meg.
A károsított répa teste kisebb lesz, mint az egészséges. A bogarak kárképe hasonló. Többnyire foltosan károsítanak.
Nálunk évente egy nemzedéke van, az imágó telel a talajban. A bogarak áprilisban jelennek meg, de csak 15–20 nap érési táplálkozás után kezdik a tojásrakást, az elsôdleges tápnövények leveleire. A nôstény naponta kétszer is rakhat tojást, összesen mintegy 200 darabot. Az elsô stádiumú lárvák csak a libatopféléken tudnak megélni, a répára csak a második stádiumtól kezdve vándorolnak. Négyszeri vedlés után júniusban kezdenek bábozódni, és az új bogár júliusban jelenik meg. Táplálkozás után a talajba vonul diapauzálni, majd áttelelni. A meleg tavaszt kedveli.
Védekezés:
– kémiai: tábla gyommentesen tartása, inszekticides lombpermetezés a rágó kártevôk ellen engedélyezett készítményekkel.
Cukorrépalégy
Pegomya betae (Curtis)
Magyarországon mindenütt megtalálható, gyakori, de nem jelentôs kártevô. Tavasszal a kelô répa szikleveleiben sárguló foltaknákat látunk. A kis lombleveleken is megjelennek a kissé felhólyagosodó aknák, a bennük levô nyüveket ki lehet tapintani. Az aknában levô fekete ürülékszemcsék is áttetszenek.
Nyáron és ôsszel is láthatók foltaknák az idôsebb leveleken. Az aknák idôvel elsárgulnak, elszáradnak, sok akna esetén levélrészek vagy egész levelek is lehervadhatnak. Évente több, 3–4 nemzedéke fejlôdik. Az utolsó nemzedék báb alakban telel át, és áprilisban megjelennek az imágók. A nôstények a levelek fonákjára helyezik tojásaikat. A kikelô lárvák behatolnak a levélbe és aknáznak. Egész lárvaidôszakukat az aknában töltik. Kifejlôdve kifúrják magukat, és a talajban, a felszínhez közel bábozódnak. A nemzedékek 4–6 hetenként követik egymást.
A faj nedvességkedvelô, általában május–júniusban, de a hûvös-nedves nyarakon is károsít.
Védekezés:
– agrotechnikai eljárások, melyek a gyors kezdeti fejlôdést segítik,
– kémiai: vetômagcsávázás (drazsírozás) szisztemikus szerekkel, szükség esetén állománypermetezés foszforsav-észter, illetve endoszulfán hatóanyagú készítményekkel.
Törpe répabogár
Atomaria linearis (Stephens)
Elsôsorban a gyökérfekély kórokozóinak nyit utat, de nagy egyedszámban közvetlen kártételt is okozhat. Általában nem jelentôs.
Az imágók a répa csíranövényeinek megrágásával okozhatnak károkat. Leggyakrabban a föld alatt, közvetlen a gyökér felett károsítanak kis, tûszúrásszerû berágásokkal, de rágnak a föld felett is, sôt a leveleket is ablakosítják, lyukasztják.
Évente egy nemzedéke fejlôdik, a kifejlett bogarak telelnek át a répamaradványokban, a talaj felsô rétegében. Márciustól vándorolnak, 20°C felett repülnek az új répatábla felé, a károsítást a kelô répában a tábla szélén kezdik. Hûvösebb, nedvesebb idôben gyakran feljönnek a sziklevelekre, de ha melegszik az idô, levonulnak a talajba. Érési táplálkozást követôen párosodnak, május–június hónapokban rakják a nôstények tojásaikat, a növények töve mellé. A lárvák az oldal- és hajszálgyökereken fejlôdnek, többszöri vedlés után nyáron a talajban bábozódnak, majd imágóvá alakulnak. Az új bogarak elôjôve a talajból, késô ôszig táplálkoznak, és csak a fagyok bekövetkeztével vonulnak a talajba, a füvek alá telelôre.
Fôleg száraz idôjárásban veszélyes. Károsításának idôpontja csírásától kétleveles korig.
Védekezés:
– agrotechnikai: a répa idôbeni és térbeli elszigetelése és a jó agrotechnika ajánlatos, a répa mielôbbi betakarítása, a répamaradványok mély alászántása,
– kémiai: a répabolha, répabarkó ellen alkalmazott kémiai védekezés a törpe répabogarakat is elpusztítja.
Egyéb barkófajok (Curculionidae)
Sávos répabarkó
Cleonus fasciatus Müller
Négypontos répabarkó
Cleonus pedestris Poda
Fekete barkó
Psalidium maxillosum (Fabricius)
Hegyesfarú barkó
Tanymecus palliatus (Fabricius)
Kukoricabarkó
Tanymecus dilaticollis Gyllenhal
Hamvas vincellérbogár
Otiorhynchus ligustici (Linnaeus)
Általában kisebb jelentôségûek, mint a lisztes répabarkó. Helyi elôfordulásúak. Kárképük és károsításuk idôszaka hasonló a lisztes répabarkóéhoz. Egyéves fejlôdésû a sávos, a négypontos és a kukoricabarkó, kétéves a fekete, a hegyesfarú barkó és a hamvas vincellérbogár. Általában polifágok. Az egyéves fejlôdésûek bogár alakban, a kétéves fejlôdésûek elsô évben lárva, második évben imágó alakban telelnek.
Védekezés:
– a lisztes répabarkónál leírtak szerint.
Közönséges takácsatka
Tetranychus urticae Koch
Hazánkban a cukorrépán eddig nem okozott jelentôsebb károkat. Általában helyi jelentôségû és idôszakos kártevô.
A levelek színén elôször egészen apró, kivilágosodó foltok jelennek meg, amelyek egybefüggô nagyobb, halvány folttá olvadnak össze.
A foltok késôbb megbarnulnak, a levél eltorzul, a fonáki részt pedig finom szövedék lepi el. A szövedékben és alatta ott látjuk az atka minden fejlôdési alakját, valamint a levedlett lárvabôröket, ürülék- és porszemeket. A levél párolgása fokozódik, klorofillban szegényebbé válik, a fotoszintézis lelassul. A maghozó répán a virágzati hajtáson is feltûnhet ez a szövedék és a hasonló károsítás. Évente 10–12 nemzedéke is lehet. A nôstények telelnek a növényi maradványok között. A cukorrépára fôleg a gyomokról kerülnek át. Tavasszal már nagyon korán a növények leveleire vándorolnak, megkezdik a szövedék készítését. A tavaszi nemzedék fejlôdése még lassú (20–60 nap), a nyárié már gyorsabb (15–30 nap), ilyenkor kezdenek átvonulni a répára is. Nyár végén, ôsz elején jelenik meg az áttelelô alak.
Felszaporodására a száraz, meleg idôjárás kedvezô. Károsításának fô idôszaka az augusztus hónap.
Védekezés:
– kémiai: a répatábla gyommentesen tartása.
Vegyszeres védekezésre nincs már engedélyezett szer, eseti engedélykéréssel bármely takácsatka ellen hatékony akaricid alkalmas
ellene.
GYOMSZABÁLYOZÁS
A gyomszabályozás jelentôsége
A cukorrépa fejlôdésének kezdetén gyommentes viszonyokat igényel. A répának a korai fenológiai fázisokban nincs gyomelnyomó képessége, ezért kiemelten fontos a gyommentesítése a vetéstôl számított 8. hétig. Ezt követôen, amikor a lombozat már fedi a talajt, a gyomnövények kártétele mérsékeltebb.
A gyomnövények a cukorrépa-termesztés során elsôsorban a termésmennyiség csökkentésével, valamint a beltartalmi mutatók (cukortartalom) rontásával okoznak kárt. Az extrém mértékû gyomosodás nehezíti a betakarítást. A talaj tápanyagkészletének, víztartalmának felhasználásával romlik a répa kompetíciós képessége.
A cukorrépa gyomosodási viszonyai
Az I–IV. Országos Gyomfelvételezés adatai alapján, a cukorrépatáblákon mintegy 200 gyomfaj fordul elô. A gyomnövények legnagyobb hányada a T4-es életformacsoportba tartozik.
Legfontosabb képviselôik a szôrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.), fehér libaparéj (Chenopodium album L.), baracklevelû keserûfû (Polygonum persicaria L.), lapulevelû keserûfû (Polygonum lapathifolium L.), nagy szélfû (Mercurialis annua L.), ugari szulákpohánka (Bilderdykia convolvulus (L.) H. Gross) és az ebszékfû (Matricaria inodora L.). A T4-es életformacsoportba tartozó egyszikû gyomnövények közül a kakaslábfû (Echinochloa crusgalli (L.) P. Beauv) és a muharfajok (Setaria glauca (L.) P. Beauv, Setaria viridis (L.) P.
Beauv) a legjelentôsebb. Az évelô gyomok elôfordulása nagymértékben növeli a gyomirtási költségeket. Állományból történô irtásuk csak speciális herbicidekkel oldható meg. A G3 életformacsoport legjelentôsebb képviselôje a mezei aszat (Cirsium arvense (L.) Scop), amely a cukorrépatáblákon nagyobb arányban fordul elô, és a folyondár szulák (Convolvulus arvensis L.). A cukorrépatáblákon változó mértékben fordulnak elô a G1-es életformacsoportba tartozó gyomnövények: tarackbúza (Elymus repens (L.) Gould, csillagpázsit (Cynodon dactylon (L.) Pers), fenyércirok (Sorghum halepense (L.) Pers) és a nád (Phragmites communis Trin).
A répatáblákon a T1-es és T3-as gyomnövények fordulnak még elô nagyobb arányban. A T1 életformacsoportba tartozik a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris (L.) Medic) és az árvacsalán fajok (Lamium purpureum L., Lamium amplexicaule L.). A T3-asok közül a vadrepce (Sinapis arvensis L.) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum L.) a legjelentôsebb.
A cukorrépa gyomflórája az utóbbi években a vetésszerkezetben bekövetkezett változások, a herbicidhasználat és az éghajlat változása következtében átalakulóban van. A veszélyes, nehezen irtható gyomnövények felszaporodása és délrôl északra irányuló terjedése figyelhetô meg. A cukorrépa nehezen irtható gyomnövényei közé tartozik a parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.), maszlag (Datura stramonium L.), selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic) a szerbtövis fajok (Xanthium strumarium L., Xanthium italicum L.) és az utóbbi években a varjúmák (Hibiscus trionum L.).
A cukorgyárak adatszolgáltatása, illetve saját gyomfelvételezéseink alapján a leggyakoribb gyomnövények a következôk voltak a teljes termôterületen: libatopfajok, disznóparéjfajok, keserûfûfajok. A selyemmályva is jelentôs területen fordult elô, a mezei aszat és a parlagfû szintén gyakorinak bizonyult. Szerbtövis- és napraforgó-fertôzés a termôterület kisebb hányadán jelentkezett.
A cukorrépa gyomszabályozási rendszere
A megfelelô hatékonyságú gyomszabályozás eléréséhez szükséges a különbözô gyomszabályozási eljárások kombinációja. A gyomszabályozási
költségek csökkentésére kiemelt jelentôségû a nem vegyszeres gyomszabályozási eljárások beillesztése a technológiai sorba.
Mechanikai gyomszabályozás
A cukorrépa mechanikai gyomszabályozása elsôdlegesen azokból a kézi és gépi gyomirtási eljárásokból áll, melyeket a tenyészidôszakban egy vagy több alkalommal végzünk. A sorközök gépi mûvelése Magyarországon általánosnak tekinthetô, illetve a kézi kapálást is nagy területen alkalmazzák, elsôsorban a vegyszeres gyomirtás hibáinak korrigálására.
a) Sorközmûvelést a következô esetekben végeznek:
– a vegyszeres gyomirtás hatásának elmaradása vagy olyan gyomnövények jelenléte, amelyek ellen a cukorrépában kielégítôen védekezni nem tudunk,
– öntözéses termesztéskor a levegôtlenné vált talajok lazítására,
– a talaj cserepesedésének megszüntetése céljából,
– sávos permetezéskor.
A sorközök mûvelésével azonban elôsegíthetjük a cukorrépa kései elgyomosodását azáltal, hogy a gyommagvak egy része kedvezô csírázási
pozícióba kerül. A sorközmûvelés csak helyes gépbeállítás és szakszerû üzemeltetés esetén ad kielégítô eredményt. A sorközmûveléshez keskeny ballonú kerekekkel felszerelt erôgépet alkalmazzunk. Ügyeljünk a kapatestek helyes megválasztására és a mûvelôtagok pontos felfüggesztésére. Sávos permetezéskor a sorokat vegyszeres, a sorközöket mechanikai úton tartják gyommentesen.
b) Kézi kapálás
Korábban alkalmazták a vegyszeres eljárások kiváltására is. A táblákon az alapgyomirtás elvégzése után 2–3 alkalommal kapáltak a betakarításig. Jelenleg elsôsorban a gyomirtási hibák korrigálására, illetve a betakarítást megelôzô idôszakban végeznek kézi kapálást. Legnagyobb elônye az, hogy szinte a teljes gyomspektrum ellen védekezhetünk, de gyakran megkésett beavatkozásnak bizonyult.
Agrotechnikai védekezés
Fontos tényezô a tábla megválasztása. A tábla lehetôleg mentes legyen az évelô egy- és kétszikû gyomnövényektôl, amelyek ellen a répában csak drágán tudunk védekezni.
Az elôvetemény helyes megválasztása szintén jelentôs, mert például gabona-elôveteményben az évelô kétszikûek ellen eredményesen és a répa szempontjából olcsóbban tudunk védekezni.
A vetési paraméterek (vetésidô, tôszám…) variációjával a répa kompetíciós képességét tudjuk befolyásolni, ugyanúgy, mint az okszerû tápanyagellátás vagy az egyéb növényvédelmi eljárások (kórokozók, kártevôk elleni védelem) szakszerû alkalmazásával.
Fontos a magágy-elôkészítést a vetés elôtt a lehetô legkisebb idôeltolással, egy menetben végezni, nem csak a magágy kiszáradása, hanem a posztemergens gyomirtási módszerek alkalmazásakor azért is, hogy a gyomok ne legyenek túlfejlettek a védekezés idején.
A herbicides gyomszabályozás technológiája
Számos gyomfaj ellen a védekezés az elôveteményben viszonylag nagy biztonsággal megoldható, illetve csak az elôveteményben, elôvetemény tarlóján totális hatású herbicidekkel védekezhetünk eredményesen, így jelentôsen csökkenthetô a cukorrépa elgyomosodásának veszélye, valamint csökkenthetjük a gyomirtási költségeket is. Mulch mûvelés esetén a totális gyomirtó szereket ôsszel a tarlóhántás, és lezárást követôen, a gyomnövények kelése után, a megfelelô fejlettség elérésekor kell alkalmazni.
A cukorrépa herbicides gyomszabályozása alap- és állománykezelések formájában történhet. A hatásspektrum bôvítése céljából herbicidkombinációkat célszerû alkalmazni. Az elmúlt évek során növekvô tendenciát mutatnak a csak állománykezelésre alapozott technológiák.
Alapkezelések (presowing, preemergens)
– vetés elôtti (ppi-presowing) bedolgozást igénylô technológiák,
– vetés után, kelés elôtti (preemergens) technológiák.
A ppi-presowing készítmények alkalmazása száraz körülmények között kedvezôbb eredményt adhat, de jelentôségük az elmúlt években nagymértékben csökkent, minimális területen alkalmazzák. A herbicideket a talaj felsô rétegébe dolgozzák be a kijuttatás után talajmûvelô gépekkel. Ezeknek a herbicideknek nagy a gôztenziójuk, és a talaj felsô rétegét átjárva pusztítják el a csírázó gyomnövényeket.
A preemergens herbicideket a vetés után, de még a répa kelése elôtt kell kijuttatni. Erôsen csapadék- és talajnedvesség-függôek. Hatásuk kifejtéséhez minimum 20–30 mm bemosó csapadékot igényelnek, hatékonyságukat befolyásolja a talaj kötöttsége, humusztartalma. Száraz tavasszal csak részleges hatással számolhatunk.
A preemergens védekezésekre korábban jellemzô volt, hogy egy- és kétszikûirtó herbicideket alkalmaztak kombinációban. Jelenleg terjedôben vannak a csak egyszikûirtó herbicidekre épülô alapkezeléses technológiák. Hazánk gyomviszonyai mellett, illetve az állománykezelések megfelelô idôbeli kivitelezése végett továbbra is javasolható az alapkezelések elvégzése.
Az alapkezelések gerincét az S-metolaklór, dimethenamid, kloridazon, metamitron hatóanyag alapú technológiák adják. Az egyszikûek ellen jó hatású az S-metolaklór és dimethenamid hatóanyag, amelyeknek kétszikûirtó mellékhatásuk is van. A kloridazon hatóanyagnak a magról kelô kétszikûek ellen van gyomirtó hatása.
Állománykezelések (posztemergens kezelések)
A posztemergens kezeléseket a répa kelése után végezzük. Védekezéskor a legfontosabb tényezô a gyomnövények fenológiai állapota: a herbicidek a gyomnövények szik–2 leveles állapotában a leghatékonyabbak, ezért kiemelten fontos a gyomnövény csíra állapotban történô felismerése. A fejlettebb gyomok ellen a herbicidek sok esetben csak részleges hatást adnak. A répa fenológiáját tekintve az elsô kezelés szik–2 leveles állapotban történik, a második posztemergens kezelést a répa 2–4 leveles, a harmadik posztkezelést pedig a 4–6 leveles állapotban végezzük.
A posztemergens kezelésekre épülô technológiák általában 2–3 állománykezelésbôl állnak. Az elsô kezelés a répa szikleveles állapotában végezhetô (stop kezelés) a herbicidek minimális dózisával. A késôbbi kezelésekre a dózis a forgalmazók ajánlásai alapján emelhetô. A forgalmazók ajánlásait érdemes a permetezésekkor figyelembe venni, mivel a termékekben a vivôanyagokat és a hatóanyagok arányait gyakran változtatják meg. Az elsô kezelésekre a kombinációban talaj- és levélherbicideket alkalmaznak, majd késôbb a lombozat növekedésével a levélherbicideket alkalmazzák.
Az utolsó posztemergens kezelésre tartamhatású herbicid szükséges. A kombinációkban szereplô herbicideket–hatóanyagokat mindig a gyomviszonyok alapján válasszuk meg. A speciális egyszikûirtó herbicideket mindig önállóan kell kijuttatni, kombinációban csökken a hatékonyságuk.
A kezeléseket a gyomnövények 15–20 cm-es fejlettségekor végezzük.
A posztemergens technológiák alapvetôen a fenmedifám-dezmedifám-etofumezát hatóanyagok különbözô kombinációira épülnek. A három hatóanyag különbözô kombinációk formájában áll a répatermesztôk rendelkezésére. Az etofumezát hatóanyag egyszikûirtó hatású, a fenmedifám, és a dezmedifám a magról kelô kétszikûekre hatásos. A különbözô készítmények hatóanyag-tartalma eltérô lehet, errôl a felhasználás elôtt célszerû tájékozódni. Az említett hatóanyagokat a gyomviszonyok függvényében egyéb hatóanyagok kombinációjával célszerû alkalmazni. A posztemergensen alkalmazott egyéb hatóanyagok a magról kelô kétszikûek ellen nyújtanak gyomirtó hatást. A metamitron, kloridazon, kloridazon+quinmerak, triflusulfuron-metil, és a klopiralid hatóanyagok engedélyezettek a cukorrépa posztemergens gyomirtására.
Speciális gyomproblémák esetén alkalmazható a triflusulfuron-metil hatóanyag, amely a selyemmályva ellen, a klopiralid hatóanyag pedig elsôsorban a parlagfû, a mezei aszat, a napraforgó, a szerbtövisfajok elôfordulásakor javasolható. Saját kísérleteinkben a nagy dózisú kloridazon hatóanyag is hatékonynak bizonyult a selyemmályva ellen.
Az évelô egyszikûek ellen számos hatóanyag áll rendelkezésre. Ezek a készítmények az évelô egyszikûek 15–20 cm-es magasságánál kijuttatva adják a legjobb gyomirtó hatást. A készítmények kombinációban történô kijuttatása nem javasolt a hatékonyság csökkenése miatt.
Mire ügyeljünk a herbicidek alkalmazása során?
• A fiatal répa érzékeny a herbicidekre, súlyos fitotoxikus károk keletkezhetnek.
• A fitotoxikus károk elkerülésére a kombinációkban egyszerre csak egy EC formulációjú herbicidet kell felhasználni.
• Csapadék után 1/2–1 napot várjunk a kezeléssel, hogy a répalevél viaszbevonata regenerálódni tudjon.
• Ha esô után, nedves levelet permetezünk, ne használjunk tapadásfokozó anyagokat.
• Gyökérfekély vagy egyéb kórokozó, illetve kártevôk által károsított répát ne permetezzünk herbiciddel. Ilyenkor elôször a kártevôk ellen kell védekeznünk, majd ezt követôen védekezzünk a gyomnövények ellen.
• 25 °C feletti léghômérséklet esetén ne permetezzünk, illetve ha a 22 °C feletti hômérséklet erôs napsugárzással párosul.
• Fagyos nap után vagy elôtte szintén ne permetezzünk a fitotoxicitás veszélye miatt.
• Stresszállapot (fagy, szélkár, erôs napsugárzás és meleg, rovarkártétel) esetén várjunk a kezelésekkel.
• A permetezésekre a késô délutáni–kora éjszakai idôszak a legmegfelelôbb. A permetezések kivitelezését jelentôsen könnyítheti, hatékonyságát fokozhatja a mûvelôút alkalmazása.
• A kombinációkban megosztva javasolt termékek esetében mindig tartsuk be a forgalmazók ajánlásait, az Engedélyezett Növényvédôszerek, Termésnövelô Anyagok címû könyvben nem minden termék mellett szerepelnek ezen információk.
• A magágykészítés után a lehetô leghamarabb vessük el a répát, hogy a gyomok ne legyenek túlfejlettek a védekezések idejére.
Potyondi László, Kimmel János, Boros János és Szilágyiné Kovács Erika
(BETA-KUTATÓ és Fejlesztô Kft., 9463 Sopronhorpács, Fô út 70.)
Növényvédelem 42 (9), 2005
Forrás: Növényvédelem
