Ezek az állatok, amiket a képeken láthatunk, már nem léteznek az embernek köszönhetően, ugyanis kipusztítottuk őket a környezetszennyezéssel, vagy éppen a vadászattal.
Ez az állat, nevezetesen a quagga Dél-Afrika szavannáin volt őshonos. De a látszat ellenére semmi köze nincs se a lóhoz, se a zebrához, hanem egy teljesen különálló faj volt. Viszont az ő vesztüket a vadászat okozta, mivel nagyon sokan pályáztak a húsukra és a bundájukra, ami ahogy elnézzük, biztos főnyereménynek számított, mert nagyon különleges. Az utolsó példányt 1970-ben lőtték le. Erről az állatról csak egyetlen kép maradt fent, amit 1870-ben készítettek a londoni állatkertben.
Ennek az állatnak Ausztrália és Új-Guinea volt a hazája. Az utolsó példányt, amivel ember találkozott, a képen láthatjuk. Ez az állat 1936-ban pusztult el. Az állatvédők túl későn vették észre, hogy a faj a kihalás szélére került és már elkéstek azzal, hogy megmentsék őket. A tasmán tigrisnek egy-két méteres hosszúságú teste volt, viszont a magasságuk alig volt nagyobb fél méternél. 20-25 kilót nyomott, viszont ő számított a modern idők legnagyobb erszényes ragadozójának.
Az ő sorsa se kevésbé tragikus, mint az előző kettő állaté, ugyanis ez a faj is a vadászat miatt halt ki. Ennek az állatnak a vesztét egy vadászathoz kötődő hagyomány okozta, de erre csak 1930-ban jöttek rá és ekkor kezdték el félretenni a puskáikat. Az állat csak ötven évvel később, 1980-ban lett védett. Viszont ekkor felütötte a fejét az orvvadászat, aminek következtében a populáció rohamosan csökkenni kezdett. Így eljutottunk odáig, hogy a kétezres évekre már mindössze csak tíz példány maradt, amik közül az utolsó 2006-ban pusztult el.
Ez volt a legnagyobb termetű és a legerősebb oroszlán az összes közül, viszont az élőhelyeinek csökkentése miatt ez a faj is kihalt. Az oroszlán egyébként Egyiptom és Marokkó között volt őshonos. A képet 1893-ban készítették Algériában, az utolsó példánnyal pedig Marokkó területén találkoztak 1922-ben és le is lőtték. Leszármazottaikkal viszont még összefuthatunk cirkuszokban vagy állatkertben.
Az arany varangyot csak a múlt század hatvanas éveiben fedezték fel, akkoriban születtek róla az első tudományos feljegyzések. Élőhelye a Costa Rica-i esőerdők voltak. Viszont az állat a nyolcvanas évek végére eltűnt és azóta nem láttak belőle egy darabot se. Az utolsó példánnyal 1989 májusában találkoztak. Viszont az ő kihalásukat, vagy eltűnésüket nem a vadászat, hanem sokkal inkább a mérgező vegyi anyagok okozták és a természetes élőhelyük elvesztése.
Forrás: hír24
