A lárvák kizárólag földalatti növényrészekben, a gyöktörzs, és a vastagabb gyökerek belsejében élnek és károsítanak, de a lepkék kirepüléséig a járatok nagyon nehezen észrevehetők. A tünetek a károsított növényfakadástól kezdődő gyenge, a többitől elmaradó növekedésében, majd fokozatos elhalásában mutatkoznak meg.
A szederben súlyos tőpusztulást okozó faj kártétele málnában kevésbé látványos a gyökérsarjak kompenzáló képessége, valamint a vesszőpusztulást kiváltó egyéb kór(kár)okok tüneteinek hasonlósága miatt.
Pillanatnyilag a leghatásosabb megoldás a kártevő fokozatos gyérítésére a beteg tövek mielőbbi kivágása és megsemmisítése.
A darázs-szitkár rajzásának követésére már kapható feromon csapda. A ragacsos és varsás típusú csapdák egyaránt jól jelzik a rajzáskezdetet, a varsás típus viszont többszörös fogókapacitással rendelkezik. A mintegy 5 hónapig elnyúló lepkerajzás miatt a kémiai védelem lehetősége korlátozott, de IPM technológiában használható készítmény amúgy sem áll rendelkezésre. A lárvák elleni talajfertőtlenítés nem ad megfelelő eredményt.
Megoldást jelenthetne új technikák, pl. a légtértelítés bevezetése, amelyek forrás hiányában még nem kidolgozottak.
Az elmúlt 2 év kísérletei szerint a tömegcsapdázás, valamint a tojásrakás megakadályozása céljából a tövek talajjal való feltöltögetése csökkenti a fertőzöttséget. Mindkettő környezetkímélő módszer.
A málnasodrómoly minden ültetvényben évről-évre megtalálható, de jelentős kárt még a legmagasabb előfordulási gyakoriság esetében sem idéz elő, A kártétel inkább látványos, ezért a kezdő málnatermelő igyekszik megszabadulni tőle.
A fiatal hernyók berágnak a fakadó rügyekbe, kirágják azok belsejét. A károsított rügyek nem hajtanak ki. A fiatal hajtásokon és sarjakon a hajtásvégeket összesodorják, összegubancolják. A hernyók szövedék védelmében a csúcsleveleket megrágják. A károsított növényrészek torzulnak, a sarjak elágaznak.
A sarjakon okozott kártétel az első sarjak eltávolításával gyakorlatilag megszűntethető, amit a termesztés-technológiában elterjedten alkalmaznak, elsősorban az öntözött málnásokban. Az összesodrott hajtásvégek levágása és megsemmisítése kis területű málnásokban könnyedén megoldható, és elegendő lehet.
A kémiai védekezés a többi kártevő elleni inszekticides kezeléssel megoldódik
A málnavessző-szúnyog a nagyüzemi méretű táblák telepítésével a málna rendszeres, és az egyik legjelentősebb kártevőjévé vált. Az általánosan elterjedt Malling málna fajtákban súlyos károkat okozott a vesszőbetegségek terjesztésével is. Napjainkra a károsítás mértéke lényegesen csökkent, elsősorban a fajtaváltásnak – a kemény héjú, toleráns fajták telepítésének, valamint a nagyüzemi málnatermelés visszaszorulásának köszönhetően. Jelentősége a sarjon termelés terjedésével is csökkent.
A lárvák károsításuk során a háncs szövetet elroncsolják. A szövetelhalás gyakran a bélrészig terjed. A vesszőkön a kéregbe mélyedő barnás, lilás elhalt foltok keletkeznek, súlyos fertőzés esetén a vessző elhal. A kártétel elsősorban a vesszők alsó harmadán jelentkezik. A 3 – újabb adatok szerint 4–5 (!) – nemzedékű faj báb alakban telel a talajban, az áttelelő nemzedék rajzása az időjárástól függően már május elején elkezdődik. A nőstény tojásait csoportosan a hajtások felrepedezett héja alá rakják, a lárvák is csoportosan károsítanak.
A felrepedezett hajtások elősegítik a kórokozók megtelepedését. A vesszőszúnyog-lárvák az edénnyaláb eltömődést, ezáltal vesszőpusztulást okozó leptoszfériás betegség vektorai. Megelőzésként málna telepítésekor felrepedezésre kevésbé hajlamos fajtát válasszunk.
A védekezés fontos eleme a letermett, vesszőszúnyog által károsított vesszők mielőbbi kimetszése és megsemmisítése. A műveletet még azelőtt el kell végezni, hogy a bábozódni készülő lárvák kiperegnének a talajra, azaz lehetőleg augusztus végéig.
A kémiai védekezést az első nemzedék imágói ellen kell időzíteni. A késői nemzedékek rajzó imágói ellen még augusztusban, a letermést követően is eredményesen beavatkozhatunk.
A rajzásmenet megfigyelésére már rendelkezésre áll a faj feromonját tartalmazó csapda, amely Magyarországon még nem kapható. Munka- és eszközigényesebb módszer a zöld sarjak megsebzése, majd a tojásrakás kezdetének figyelése.
A vesszőszúnyog ellen a lambda-cihalotrin hatóanyagú Karate Zeon 5 CS és a tiakloprid hatóanyag-tartalmú, Calypso 480 SC – az integrált technológiában is használható – készítménnyel védekezhetünk. A permetezéseket bőséges lémennyiséggel kell végrehajtani, hogy a permetlé a vesszőrepedésekbe is bejusson.
Az általában házikerti rovarkártevőként ismeretes málna-gubacsszúnyog az árutermő ültetvényekben is mindenütt megtalálható. A vesszők károsítottságának mértéke igen változó, a 10–15%-ot is elérheti.
A sárga színű lárvák a vesszők epidermisze alatt szívogatnak, amelynek hatására 1–3 cm-es, gömbölyded, repedezett felszínű, szabálytalan alakú, aszimmetrikus gubacsok keletkeznek. A gubacsok a nedvkeringést akadályozzák, ezért súlyosabb fertőzés – több gubacs – esetén a fölötte lévő növényrész fonnyad, szárad, a termés apró, kényszerérett lesz.
A kártételi tünetek hasonlósága alapján gyakran összetévesztik a málna-karcsúdíszbogár kártételével. Fontos megkülönböztető jegy, hogy a szúnyog által károsított vesszőkön a gubacsok nem törékenyek.
A gubacsszúnyog elleni védekezés legegyszerűbb és leghatékonyabb módszere a lárvákat tartalmazó gubacsos vesszők nyár végi kimetszése és megsemmisítése.
Az elhúzódó rajzás miatt az imágók elleni rovarölő szeres kezelés nem megfelelően hatékony. A többi kártevő elleni permetezések a gubacsszúnyog egyedszámát is csökkentik. A lárvák számát a gubacsokban elsősorban fémfürkészek gyérítik.
A málna-karcsúdíszbogár a málnán kívül a szedren, szedermálnán és rózsán is károsít. Időszakos és elsősorban házikerti kártevőként ismert, de málnaültetvényekben általánossá és rendszeressé vált. A lárva a fő kártevő. A vessző kéreg és fás részének határán spirálisan haladó, majd a vessző belsejébe irányuló járatot rág. Kártételének hatására a vesszőkön hosszúkás, hordó alakú 20–30 mm hosszú, 10–15 mm széles sima felszínű megvastagodások, álgubacsok találhatók, esetleg néhány hosszanti behasadással. A duzzanatok általában a vessző alsó részén találhatók, de erős fertözés esetén a felső részeken is előfordulnak. Vesszőnként általában 1, de 2–3 gubacs is lehetséges. A lárvák járatkészítésükkel a tápanyag- és vízszállítást akadályozzák. és ezzel a károsítás feletti növényrész hervadását az életképesség csökkenését idézik elő. A fertőzött vesszők könnyebben kifagynak. A gubacsok helyén a vesszők szél, – valamint az ápolási munkák során – mozgatás hatására pattanva kitörnek, ami a vessző teljes pusztulását okozza. A gubacsok szabályos alakja, valamint törékenysége különbözteti meg leginkább a gubacsszúnyog által okozott tumoroktól.
A bogár érési táplálkozása során a lombleveleket karéjozza, ez a kártétele nem jelentős
Mivel a szüret utáni időszakban az álgubacsok már jól láthatók, a legeredményesebben a fertőzött vesszők eltávolításával védekezhetünk a letermés utáni metszéssel egy időben.
Rendszeres, gondos metszésben részesített málnásokban a kártétele alacsony szinten tartható, elhanyagolt metszés esetén a fertőzés akkumulálódhat, a termővesszők tömeges kitörését okozza, amint ez már többször megesett.
Az egyéb kártevők ellen végzett permetezések a bogarak számát gyérítik
A kártevő egyedszámát jelentősen mérsékelhetik a lárvaparazitoidok is. Közöttük szerepe van a Tetrastichus agrilorum, az Ichneumonidae és Eulophidae fajoknak.
A közönséges takácsatka polifág faj. Tápnövényei között lágy- és fásszárú növények egyaránt megtalálhatók.
A közönséges takácsatka málnában való kártétele az utóbbi években határozottan gyakoribbá vált. Az atkák szívogatása következtében a termővessző és a sarjhajtások levelein apró, sárgás-fehér szívásnyomok láthatók, amelyek tömeges fertőzéskor összefolynak, a levél színe elszürkül, majd megbarnul, végül a levél elszárad. A levelek fonákán pókhálószerű finom szövedéket, levedlett lárvabőröket, ürüléket és takácsatkákat találunk. Tömegszaporodáskor a virágzati részeket is ellepik az atkák.
Az atkák szívogatása súlyos levélhullást, sőt aszályos időjárásban a tövek kipusztulását eredményezheti, különösen öntözetlen körülmények között.
A tünetek elhatalmasodása hátterében gyakran hogy a kártevő késői felismerése, vagy az okozott kártétel „félrekezelése” áll. A felszaporodás kezdetére már májustól számítani lehet, a takácsatkák jó idő esetén folyamatosan terjeszkednek a növényeken mind feljebb haladva. A lombozat szürkülését a termelők gyakran tápanyaghiányként kezelik, a kijuttatott plusz nitrogén pedig a kártételt csak fokozza. Érdemes ezután egy nagyítót is magunkkal vinni a málnásba.
Megelőzésképpen a málna és szamóca veszélyes szomszédsága kerülendő, mivel a bogarak a szamócából nagy számban áttelepülnek a később virágzó málnásba.
A kártevő ellen az elhúzódó betelepülés miatt – a málnánál – két alkalommal lehet és kell védekezni: a rajzás kezdetén (zöldbimbós állapotban) és a virágzás kezdetén. A telelőre vonuló állomány ellen a szüret után ugyancsak a szamócánál leírtak szerint lehet permetezni.
Megfigyelésére a vizuális vizsgálaton kívül sárga színű színcsapdákat használhatunk, amelyeket a sorok fölé kell kihelyezni.
A Karate Zeon 5 CS és a Calypso 480 SC engedélyezett az imágók elleni kémiai védekezésre. A Calypso 480 SC a méhekre nem veszélyes, ezért nappal is felhasználható. A Karate Zeon CS csak méhkímélő technológiával alkalmazható, azaz a méhek aktív repülésének idején kívül, a csillagászati naplemente idején.
A kis málnabogár tápnövénye elsősorban a málna, de a szeder és a vadon termő Rubus fajok úgyszintén.
