Online tanácsadás
Tisztelt Doktor úr/nő!
Van egy hét éves lakásban tartott házicicám. Akkor került hozzám, amikor depressziós lettem. Betegségemmel megfelelő gyógyszerekkel azóta is kezelnek. Nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott. Nagy bánatom, hogy cicám 1 éves korában történt ivartalanítása (lány) óta nem igényli a simogatást, nem engedi felvenni magát, nem tűri meg az idegeneket, morog, fúj, támad. Az utóbbi időben velem is így kezd bánni. Soha nem bántottam, talán még csak nem is kiabáltam rá, mégis ilyen lett. Hiányzik a dorombolása, az, hogy hozzámbújjon, de Ő, bármilyen kedves vagyok, nem hajlandó rá. A lakásban minden biztosítva van számára, mégis alig játszik, velem csak egy kicsit, aztán feldühödik. Egy kis "méregzsák", hogyan tudnám, egyáltalán lehetséges-e ezt a kis maszatot kedvesebbé "nevelni?" Nagyon szeretem, egyedül élek vele.
Válaszát köszönettel fogadom.
Kivánok boldog új évet.
Katalin
Nem minden macska szereti, ha sokat simogatják, felveszik, vagy ide-oda
viszik. Vannak olyan kis egyéniségek, akik csak mértékkel kérnek a gazdi szeretetből és elhárítják a kényeztetést. A hevesebb vérmérsékletű cicák karmolhatnak és haraphatnak is. Tessék próbára tenni a cicát, várja meg amíg ő keresi a kényeztetést. Igaza van, de én azt gondolom, hogy Ön inkább azt szeretné tudni, hogyan mutathatná meg a cicának hogy mennyire szereti. Higyje el, érzi a cica, hiszen azért viselkedik természetének megfelelő módon.
Vissza a kérdések listájához
viszik. Vannak olyan kis egyéniségek, akik csak mértékkel kérnek a gazdi szeretetből és elhárítják a kényeztetést. A hevesebb vérmérsékletű cicák karmolhatnak és haraphatnak is. Tessék próbára tenni a cicát, várja meg amíg ő keresi a kényeztetést. Igaza van, de én azt gondolom, hogy Ön inkább azt szeretné tudni, hogyan mutathatná meg a cicának hogy mennyire szereti. Higyje el, érzi a cica, hiszen azért viselkedik természetének megfelelő módon.