A magvak, illetve a táp etetésére legalkalmasabb az önetető. Lehetőség szerint olyan berendezést válasszunk, amelyből az állatok nem tudják kiszórni a takarmányt. A táp- és terményboltokban különböző életszakaszoknak és hasznosítási irányanak megfelelően összeállított tápok és magkeverékeket lehet kapni. Ezek általában tartalmazzák a szükséges fehérjéket, meszet és vitaminokat is. Beszerzésük és használatuk egyszerű. Emellett az emberi étkezésre fel nem használt, de nem romlott maradékok (hámozott zöldség héja, ételmaradékok, száraz kenyér) is gond nélkül adhatunk nekik. Fontos, hogy az udvaron legyen apró szemű kavics is, hogy azt felcsipegetve könnyebb legyen az emésztésük. A vízről célszerű egy könnyen tisztítható önitató berendezés segítségével gondoskodni. Az itató legyen olyan magasan, hogy abba ne tudjanak földet vagy almot kaparni, és ne tudják azt ürülékükkel beszennyezni. Legegyszerűbb, ha téglát rakunk alá.
A tojásrakás átlagosan hat hónapos korukban kezdődik el. A termelés innentől kezdve az első évben a legmagasabb, majd évről évre csökken. A három évesnél idősebb tyúkok tojástermelése elhanyagolható, kotlósnak azonban még kiválóak lehetnek. A tojásrakás évszaktól függően ingadozik. Háztáji körülmények között a legkevesebb tojásra télen, illetve a legnagyobb hőség idején számíthatunk átmenetileg akár teljesen le is állhatnak a termeléssel. A tyúk zárt, félhomályos, biztonságos helyre szeret tojást rakni. A tojóládát fából készítsük, hogy könnyű legyen esetleg mozgatni. A tyúkok közötti veszekedések elkerülése miatt érdemes egyszerre több, egyforma vagy rekeszes tojóládát készíteni szalmával kibélelve.
Egyes tyúkok nagyobb hajlamosságot mutatnak a kotlásra. Ezt kihasználva frissíthetjük a saját állományunkat. Érdemes a kotlóst éjszakára elkülöníteni a többitől, hogy a keléskor, illetve a csibenevelés további 2-3 hete alatt ne háborgassa a többi tyúk. A kotlás és a csibevezetés idején természetesen nincs tojásrakás, ezért ez gyakran nemkívánatos jelenség. Az ilyen tyúkot napos helyen el kell különíteni, szükség esetén a vizét is korlátozni. Normális esetben 3-4 nap alatt elmúlik a kotlása, de hosszú távon csak a levágás a megoldás.
Csirkenevelés - Kell egy férfi a házhoz
Normális esetben a domináns kakas tart rendet a baromfiudvarban. Sajátos jelzésekkel hívja fel a veszélyre és az ennivalóra a tyúkok figyelmét. Úgy számoljunk, hogy egy kakas 8-12 tyúkkal bír el. Ha kiscsibékre vágyunk, ezt az ivararányt mindenképpen tartsuk meg. A beltenyésztés elkerülése érdekében az ivarérett, nem kívánatos kakasokat vágjuk le.
Csirkenevelés - Betegségek, kórokozók, rossz szokások
Az egészséges baromfi mozgékony, gyakran táplálkozik. Tolla fényes, taraja és nyaklebenye élénk színű. Az ettől eltérő állat valószínűleg beteg és az állomány érdekében el kell különítenünk. Ha az állapota nem javul, vágjuk le. Leggyakrabban a különböző belső vagy külső élősködők okozhatnak gondot. Az ól tisztántartásával, változatos takarmányozással és a természeteshez közeli tartással elejét vehetjük az állomány legyengülésének. A tollcsipkedés, a kannibalizmus és a tojásevés rossz szokás. Az ilyen állatot mihamarabb vágjuk le, vagy végezzünk rajta csőrkurtítást. A csőrkurtítás talán nem tűnik a leghumánusabb módszernek, de hatásos, és ha jól végezzük, a baromfi meg sem érzi. Lényege, hogy a csipkedő tyúkot kiemeljük az állományból és egy erősebb ollóval a felső csőrkáva egy apró darabját lecsípjük. A káva legvégén nincs lágy szövet, így a tyúk nem érez semmit, azonban fontos hogy a kurtítás pontos legyen és a csőr hosszirányára merőleges legyen. Ilyenkor az alsó csőrkáva hosszabb, mint az alsó, és így nem tudja megfogni és kitépni a másik tollát.
Csirkenevelés - Összegzés
Összegezve a baromfitartás anyagi szempontból gazdaságos más háziállattal szemben. Sok időt nem igényel, reggel és dél körül elég megetetni őket, és utántölteni az itatókat, délután pedig begyűjteni a tojásokat, sötétedéskor pedig bezárni az ólba. És végül, ami a legfontosabb, hogy tudjuk, mi kerül az asztalra.
Az egyik legjelentősebb haszonállatunk talán a tyúk. Hogy miért? Szinte a végtelenségig lehet szaporítani, hiszen 6-7 hónapos korától kezdve évente 200-300 tojást tojik. A nagyméretű haszonállatokhoz viszonyítva a baromfi kevesebb takarmányból állít elő 1 kg élősúlyt. Mondhatjuk tehát, hogy a baromfi gyorsan és gazdaságosan válik élelmiszerré. Nem is beszélve arról, hogy mennyivel egészségesebb élelmiszerré például a sertésnél. Élettani folyamatának egy másik végterméke pedig milyen jól esik reggelente a tányérunkon rántottaként, lágyon, vagy éppen tükörtojásként.
Ha már tyúktartásra adtuk a fejünket, elsőként talán az a kérdés fogalmazódik meg bennünk, hogy milyen fajtát vegyünk. Rengeteget hallhatunk a médiában a brojler húscsirkéről, vagy a leghorn tojótyúkokról. A rossz hír az, hogy a kiemelkedő teljesítményű, tojás- vagy hústermelésre kitenyésztett, hibridizált tyúkfajták „kényesek” a mi kis baromfiudvarunkba. Nem tudnánk gazdaságosan fenntartani őket, illetve kihasználni azt a képességüket, amire kitenyésztve lettek. Házkörüli tartásra kimondottan kettős hasznosítású fajták az alkalmasak. Ilyenek a Plymouth, Rhode Island, New Hampshire, Bábolna Tetra H, és még sok más. Ezek a tyúkok nem rendelkeznek kiemelkedő tojás- vagy húshozammal, azonban erősebb a testalkatuk, szívósabbak és valljuk be, finomabb is az a baromfi, amit mi neveltünk. A legjobb választás azonban mindig az őshonos fajta. Ezért erősen ajánlott a az erdélyi kopasznyakú, a fehér magyar, vagy a magyar kendermagos.
Fontos megjegyezni, hogy ne mindig a látszatra menjünk. Olykor a különleges tollazat és alkat nem jelent jót. Az ilyeneknél mindig fennáll a megbetegedés veszélye, mivel a különlegessége miatt csökkenhet a betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Ha logikusan akarunk gondolkozni, ott van például a gatyás tyúk. A lábtollazatán sokkal nagyobb eséllyel tapadnak meg a kórokozók.
