Így nevelj csirkét házilag - Hogyan neveljek csirkéket, gondozzam a baromfikat kertemben?

Ha eljön a szezonja, sok faluban és városban szoktak tartani állatvásárt. Egy másik bevált módszer, ha személyesen a tojástermelőtől vesszük megtermékenyített tojásokat, de csak akkor, ha már vannak kotlósaink, vagy keltetőgépünk és ismerjük, hogy jó tenyészetből származik a tojás. Ugyanígy a termelőtől vehetünk 2-3 hetes, előnevelt jércéket. Érdemes előnevelt csirkét venni, mivel üzemileg be vannak vakcinázva és ilyen korban már szinte 0 % az állomány mortalitása.

A baromfi ól elhelyezésekor ügyeljünk arra, hogy szélvédett, napos helyen legyen, emellett legyenek természetes vagy mesterséges árnyékot adó tereptárgyak a környékén. Az ólnak nem kell bonyolultnak lennie, készülhet téglából vagy fahulladékból a lényeg, hogy ne legyen huzatos és a falak simák legyenek, hogy a repedésekben, résekben ne telepedjenek meg az élősködők. Hagyjunk rajta akkora nyílást, amin mi is beférünk almozáskor és az évente egyszeri fertőtlenítő meszeléskor.

Méretét tekintve itt egy kis táblázat:

A szabadon tartott baromfi ösztönös viselkedése az, hogy éjszakára nehezen elérhető magaslatot keresnek az éjjeli ragadozók elől. Ezen igényüket ülőrudak behelyezésével elégíthetjük ki. Ülőrudakból annyit helyezzünk el amennyi az összes állatnak elég. A rudakat úgy kell kialakítani, hogy egy állatnak 20-30 cm helyre van szüksége. A rudakat nem kell magasra rakni, csak a biztonságérzetüknek kell. Annál fontosabb, hogy a rudak egy szinten legyenek egymáshoz képest, így elkerülhető lesz a jobb helyért folytatott lökdösődés és nem lesznek comb-, szárny-, és mellsérülések ebből adódóan.

Az almozás megkönnyítése érdekében alakítsuk ki úgy a bejáratot, hogy könnyen kihúzható legyen a trágya. Az alom száraz avarból, fűrészporból, vagy szalmából visszapótolható. A szerves hulladék pedig mehet a komposztálóba. Célszerű dupla bejáratot kialakítani a tyúkólon, tehát a nagy ajtón legyen egy kis ajtó is a tyúkoknak. Mindkét ajtót jól zárhatóvá kell tenni a ragadozók ellen. Még a kertvárosban is megél a nyest és a görény. Karcsú testük miatt kis réseken is beférnek, ezért minden rést gondosan be kell tömni.

Az udvarban állataink kapirgálási, és porfürdőzési igényeiket is kielégíthetik. Érdemes tehát egy nagyobb területet elkeríteni részükre, ahol egy állatra legalább 1-2 négyzetméter jut. Érdemes például traktor gumit feltölteni homokkal, hogy a tyúkok fürdőzhessenek benne. Nyáron hűsítik ezzel magukat, illetve a fürdőzéssel megszabadulnak a tetvektől. A tyúkok szívesen csipegetnek zöldet, ezért időnként szabadon engedhetjük őket. De ilyenkor gondoskodnunk kell a veteményes és a virágoskert biztonságáról.

Az egyik legjelentősebb haszonállatunk talán a tyúk. Hogy miért? Szinte a végtelenségig lehet szaporítani, hiszen 6-7 hónapos korától kezdve évente 200-300 tojást tojik. A nagyméretű haszonállatokhoz viszonyítva a baromfi kevesebb takarmányból állít elő 1 kg élősúlyt. Mondhatjuk tehát, hogy a baromfi gyorsan és gazdaságosan válik élelmiszerré. Nem is beszélve arról, hogy mennyivel egészségesebb élelmiszerré például a sertésnél. Élettani folyamatának egy másik végterméke pedig milyen jól esik reggelente a tányérunkon rántottaként, lágyon, vagy éppen tükörtojásként.

Ha már tyúktartásra adtuk a fejünket, elsőként talán az a kérdés fogalmazódik meg bennünk, hogy milyen fajtát vegyünk. Rengeteget hallhatunk a médiában a brojler húscsirkéről, vagy a leghorn tojótyúkokról. A rossz hír az, hogy a kiemelkedő teljesítményű, tojás- vagy hústermelésre kitenyésztett, hibridizált tyúkfajták „kényesek” a mi kis baromfiudvarunkba. Nem tudnánk gazdaságosan fenntartani őket, illetve kihasználni azt a képességüket, amire kitenyésztve lettek. Házkörüli tartásra kimondottan kettős hasznosítású fajták az alkalmasak. Ilyenek a Plymouth, Rhode Island, New Hampshire, Bábolna Tetra H, és még sok más. Ezek a tyúkok nem rendelkeznek kiemelkedő tojás- vagy húshozammal, azonban erősebb a testalkatuk, szívósabbak és valljuk be, finomabb is az a baromfi, amit mi neveltünk. A legjobb választás azonban mindig az őshonos fajta. Ezért erősen ajánlott a az erdélyi kopasznyakú, a fehér magyar, vagy a magyar kendermagos.

Fontos megjegyezni, hogy ne mindig a látszatra menjünk. Olykor a különleges tollazat és alkat nem jelent jót. Az ilyeneknél mindig fennáll a megbetegedés veszélye, mivel a különlegessége miatt csökkenhet a betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Ha logikusan akarunk gondolkozni, ott van például a gatyás tyúk. A lábtollazatán sokkal nagyobb eséllyel tapadnak meg a kórokozók.