Az erdei vadkárok megoszlása vadfajok, fafajok és a fák életkora alapján, vadkár elhárítása, törvényi szabályozás, vadkár bejele

A vadkár és a vadászati kár jelentősége, törvényi szabályozása

A mezőgazdasági és erdészeti károsítók közül a rovarok és a madarak mellett az erdei vadállomány bír kiemelt jelentőséggel. A szarvas, az
őz, a dám, a muflon és a vaddisznó rágásaikkal, dörzsöléseikkel igen nagy károkat okoznak a termesztett növényekben és az élő fákban.

A vad az élőhelyén, életmegnyilvánulásai közben a mezőgazdasági termesztett növényekben és az erdőben az egyes fafajok csemetéiben ill. a fiatal állományokban súlyos károkat okozhat. A károk (lásd képek) felfoghatók értékromlásnak is, mely mennyiségi és minőségi oldalról egyaránt értendő. A mennyiségi vadkár a befejezetlen erdősítésekben, fiatalosokban, szántóföldi kultúrákban, gyümölcsültetvényekben keletkezik, és hatására az erdősítés, fatelepítés megismétlése válik szükségessé. Bizonyos esetekben, pl. a kukorica vaddisznó általi károsításakor a terméscsökkenés valós mennyiségében nyilvánul meg. Minőségi kárról akkor beszélhetünk, ha a vadkár szintén a fentebb említett kultúrákban következik be, de nem a tényleges növénypusztulás vagy elfogyasztott termés által, hanem mint rügyrágás, kalászos gabona letaposás stb. formájában jelenik meg.

Az erdő- és mezőgazdaság élőfakészletét és egyéb produktumát érintő vadkárok a következő kárképekbe csoportosíthatók:

- a termés, főleg a makk felszedéséből keletkező kár,

- a természetes újulatok, mesterséges erdősítések, gyümölcsültetvények elpusztításából keletkezett mennyiségi kár,

- a rügyek, a hajtások lerágásából adódó minőségi kár,

- mezőgazdasági termények letaposásából eredő mennyiségi és főként minőségi kár,

- a fák kéregsérüléseiből következő mennyiségi és minőségi kár.

Egyes nézetek szerint a vad által elfogyasztott erdei fás növényi részeket nem kell veszendőbe menő értéknek - azaz kárnak - tekinteni, mert azok legnagyobb része hasznos értékű állati produktummá, élő vaddá transzformálódik.

A vadkár mértéke függ:

- a célállomány növény-összetételétől,

- a területen előforduló vadfajtól,

- a vadállomány népességétől,

- a vadállomány etetésétől,

- az alkalmazott felújítási és erdőnevelési technológiáktól,

- a terület zavartságától,

- az időjárástól,

- a vadkár-elhárítási technológiáktól,

- a terület vadeltartó-képességétől,

- a terület vadtűrő-képességétől.

A vadeltartó-képesség és vadtűrő-képesség megállapítása szempontjából az őszi, téli és kora tavaszi állapot a fontos, mert ilyenkor okozza a vadállomány a legtöbb kárt a mezőgazdaságban és az erdészetben. A természetes, ill. természetszerű
erdők is megsínylik a túltartott vadállomány károsítását, az ültetvényszerű erdők vadtűrő-képessége pedig azonos körülmények között is lényegesen kisebb a természetes erdőkénél.

Az erdei vadkárok megoszlása vadfajok szerint

Szarvas (Cervus elaphus): Agancstisztításkor a fák kérgét ledörzsöli, lerágja a csemeték vezérhajtását. Az erdei és gyümölcssuhángokat megroppantja, letördeli, felszedi a lehullott makkot. Mezőgazdaságban is súlyos károkat okoz. A téli táplálékhiány során a lédús bükk-kérget a szarvas a törzs hosszanti irányában lehántja. A kártétel következtében a fa részlegesen vagy teljesen elpusztul.

Őz (Capreolus capreolus): Mind erdészeti, mind mezőgazdasági szempontból jelentős. Fiatal rügyeket rág meg, agancsváltáskor fiatal fák kérgének lehántásával okozza a legnagyobb kárt. Megrágja a fiatal napraforgót, kukoricát, gabonát stb. és taposásával is jelentős kárt okozhat.

Dám (Dama dama): A fiatal csemeték vezérhajtását, csúcsrügyét rágja le, de testméretei miatt erdei kultúrákban a taposási kár is jelentős lehet. A fák kérgének megsértésével a szabadra került szijács közvetlen behatolási kapu a fitopatogén gombák számára.

Muflon (Ovis musimon): Az idősebb fák kérgét szórványosan lehántja, fiatalabb csemetéket, suhángokat letöri, rügyeit és hajtásait fogyasztja. A fahibák közül ilyen hatásokra alakul ki a villásnövés, kéregbenövés stb.

Mezei nyúl (Lepus europaeus): Legsúlyosabb kártétele a faiskolákban és a fiatal fatelepítésekben jelentkezik, de havas és hófúvásos időben az idősebb fák hajtásait, rügyeit és a kérgét is megrágja. A gépesített nagyüzemek és az iparszerű termesztés nem kedvez elszaporodásának.

Üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus): A különböző fák kérgének a megrágásával okoz jelentős kárt, kotorékásáskor meglazítja a fák gyökereit, így azok vihar esetén könnyen kidőlnek.

Vaddisznó (Sus scrofa): A magvetés, a csemeték és a fiatal fák kitúrásával és a lehullott makktermés elfogyasztásával okoz igen súlyos kárt. Mezőgazdaságilag is jelentős kártevő, ugyanis lehetőség szerint megdézsmálja a termesztett répát, burgonyát, kukoricát, érésben lévő kalászosokat. Ősszel az érő szőlőt, télen a répa- és burgonyavermeket is. Sokszor közvetett kártétele is jelentős, amit a „csörtetéssel” (tördelés, taposás), valamint turkálással okoz.

 Az erdei vadkárok megoszlása fafajok és a fák életkora alapján

Az erdészetekben nálunk jelentős fafajokra vonatkoztatott vadkárok mértéke eltérő, a károk igen nagy szórást mutatnak.

 A vadkár és a faállományok kora szoros összefüggést mutat. A csemetésben és a fiatal állományban rágás, kitaposási károk fordulnakelő. A rudas kortól kezdődően lehet számolni a hántási károkkal, amíg a fatörzs kérge el nem öregszik. Az idős erdő alatti újulatban is számolni lehet rágáskárral.

A vadkár felmérésére, értékelésére alkalmazható különböző becslő eljárások a klasszikus módszerek által kidolgozott kárértékek kategóriákba foglalásán alapulnak. A kategorizálás általában a fafaj, a kor, a termőhelyi osztály, a naturális kár milyensége és nagysága, a költségek stb. függvényében egy csemetére, fára vagy területegységre adja meg a kár összegét a vonatkozó pénznemben.

A vadkár elhárítása

A vadkár elhárításának a leghatásosabb (közvetett) módszere a prevenció, amelynek feltétele az erdő vadeltartó és vadtűrő képességének megfelelő vadlétszám. Különösen fontos ez a téli és a kora tavaszi időszakban, amikor a vad a táplálék és az időjárás viszontagságai miatt az erdőbe húzódik és ilyenkor szinte kizárólag az erdőre van utalva, bár igen sok kárt okoz a bekerítetlen gyümölcsültetvényekben is.

A vadkár elleni védelem alapját a kár kialakulásának ok-okozati vizsgálatakor tudjuk célszerűen definiálni. Noha a vadkárok igen sok tényezőre vezethetők vissza a vad oldaláról (pl. stressz), azonban első és legfontosabb az élelemszerzés szempontja. A vad ugyanis elsősorban a táplálkozás során kerül közvetlen kapcsolatba az erdészeti és mezőgazdasági növényekkel.

A vadkár megszüntetésének közvetlen módja (1) a vad távol tartása a veszélyeztetett területtől, ill. (2) a veszélyeztetett növények egyedi védelme. Az
előbbi - területvédelmi - módszer egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze a terület körbekerítése. Emellett szaghatáson alapuló kemikáliák kijuttatása is eredményes lehet. A második csoportba tartozó egyedi védelmi módszerek már az egyes egyedi csemeték, fák védelmét szolgálják. Itt említhető megoldás a rügy- és törzsvédő hálók alkalmazása, de egyedi favédelemre szintén kiválóan alkalmazhatók a kémiai vadriasztó szerek.

A vadkár törvényi szabályozása

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról az 1996. évi LV. törvény rendelkezik, amely szabatosan megfogalmazza az alábbi alapvető jelentőségű fogalmakat:

Vadkár

Vadászati kár

Az 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 82. § (2) pontosítása szerint a mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás. (A gyümölcs-, illetve szőlőtelepítésben bekövetkezett vadkár pénzértékét a pótlás mértékének arányában kell meghatározni.)

Továbbá a rendelet 83. § (2) szerint az erdőgazdálkodásban okozott vadkár az erdősítésben a vad rágása, hántása, túrása, taposása, törése által a csemeték elhalását előidéző, vagy a csúcshajtás lerágásával, letörésével a csemeték
fejlődését akadályozó, továbbá az erdei magok elfogyasztása által a természetes erdőfelújulás elmaradását okozó károsítás. Az így keletkezett vadkárigény
legkésőbb az erdőtelepítés, illetve az erdőfelújítás befejezését követő ötödik év végéig érvényesíthető. A károsított csemetére vegetációs időszakonként egy alkalommal érvényesíthető kárigény. (A kár pénzértékben történő megállapításához a külön jogszabály szerint számítandó újraerdősítési költséget kell alapul venni.)

A kár megelőzése érdekében a [vadászatra] jogosult köteles - amennyiben a vad életmódja ezt indokolja - annak elriasztásáról gondoskodni, a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni, a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen, továbbá szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani. Mindemellett a föld tulajdonosának, illetőleg használójának hozzájárulásával vadkárelhárító berendezéseket állíthat fel.

Azonban nem csak a vadász (vadászati társaság), hanem a földhasználó is köteles közreműködni a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében:

a) köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni;

b) köteles a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni;

c) köteles a vadállomány kíméletéről megfelelő

d) jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni [79. § (1)].

A vadkár bejelentése, megtérítése

Az 1996. évi LV. törvény 81. § (1) szerint a vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kár megtérítését a kár bekövetkezésétől - folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől - számított harminc napon belül lehet igényelni. (A határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye.) A kár megállapítását a miniszter által - a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben - jogszabályban meghatározott képesítéssel rendelkező kárszakértő végezheti [81. § (2)]. A kár becslését - a miniszter által rendeletben megállapított egyszerűsített vadkárbecslési szabályok szerint - a bejelentéstől számított nyolc napon belül kell lefolytatni [81. § (3)].

A kárbecslésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szakértő és a felek megnevezését, címét, a szakértő helyszíni megállapításait, az általa megállapított kár mértékét, valamint azt, hogy a károsult a kár megelőzési kötelezettségének milyen módon tett eleget, illetve a felek vadkárátalány-fizetésben megállapodtak-e. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell továbbá a felek, illetőleg képviselőik által a szakértő megállapításaira tett esetleges észrevételeit is. A jegyzőkönyvet a szakértőnek és a jelen levő feleknek (képviselőinek) kell aláírniuk
[9/2004. FVM rendelet 84. § (1)].

A törvény szerint a vadkár megtérítésére az köteles, aki a kártokozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek vadászterületéről a vad kiváltott. Mezőgazdasági vadkárt a vadkárbecslési szabályok szerint a következő időszakokban lehet bejelenteni, igényelni:

A törvény 80. §-a vadkár ellen mintegy „alternatív” orvoslási lehetőséget is biztosít. Ugyanis, ha egyes vadfajok állománya a mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási tevékenység folytatását jelentősen veszélyezteti, kezdeményezhető az adott vadfaj állományának csökkentése. Ebben az esetben a vadászati hatóság - erdőt érintően az erdészeti hatóság, természetvédelmi területet érintően a természetvédelmi hatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával - a károsult kérelmére, illetőleg az erdészeti vagy természetvédelmi hatóság kezdeményezésére hivatalból kötelezi a [vadászatra] jogosultat az egyes vadfajok állományának meghatározott határidőn belüli csökkentésére vagy a szükséges védőintézkedések megtételére.