A hazai termesztéstechnológia az utóbbi években látványos fejlődésen ment keresztül. A hazai termesztők zöme áttért az egyébként arid, szemiarid területekre kitalált (Kalifornia, Dél-Európa) feketefóliával takart bakhátas művelésre. E technológia alkalmazásával és a jó fajtaválasztásnak köszönhetően lényegesen javult a hektáronként betakarítható termésmennyiség és a leszedett bogyók minősége is.
A bakhátas termesztéstechnológia lényege, hogy a szamócatöveket ikersorban egy fekete fóliával takart bakhátra ültetjük el. A fólia alatt, a bakhát közepén elhelyezkedő csepegtető csővel oldjuk meg a tápanyag- és vízutánpótlást. Ezt kiegészíthetjük esőztető öntözéssel is, hogy a nyári nagy melegben tudjuk hűteni, frissíteni a növényeket, és a szamóca számára kedvezőbb mikroklímát tudjunk kialakítani.
A hazai termesztéstechnológia az utóbbi években látványos fejlődésen ment keresztül. A hazai termesztők zöme áttért az egyébként arid, szemiarid területekre kitalált (Kalifornia, Dél-Európa) feketefóliával takart bakhátas művelésre. E technológia alkalmazásával és a jó fajtaválasztásnak köszönhetően lényegesen javult a hektáronként betakarítható termésmennyiség és a leszedett bogyók minősége is.
A bakhátas termesztéstechnológia lényege, hogy a szamócatöveket ikersorban egy fekete fóliával takart bakhátra ültetjük el. A fólia alatt, a bakhát közepén elhelyezkedő csepegtető csővel oldjuk meg a tápanyag- és vízutánpótlást. Ezt kiegészíthetjük esőztető öntözéssel is, hogy a nyári nagy melegben tudjuk hűteni, frissíteni a növényeket, és a szamóca számára kedvezőbb mikroklímát tudjunk kialakítani.
A bakhátas technológia számos előnyét (Agrárágazat, 2001. szeptemberi száma) csak akkor tudjuk kihasználni és kamatoztatni, ha a szamócanövény számára a mindenkori víz- és tápanyagigényét biztosítani tudjuk. Ellenkező esetben hiába dolgozunk csúcstechnológiával és ígéretes fajtákkal, csak kudarcokban lesz részünk.
A szamóca vízigényes növény. Éves vízszükséglete hazai klimatikus körülmények között 700-800 mm. A hazai csapadékeloszlás egyenetlensége miatt gazdaságos termesztéséhez feltétlenül hozzátartozik az öntözés. A szamóca a többi gyümölcsfajtól lényegesen különböző morfológiai sajátosságai miatt (sekély gyökerezés, a vegetatív és generatív szervek gyors fejlődése), egyenletes és folyamatos vízellátottságot igényel. Mivel a hazai csapadékmennyiség sem mennyiségileg, sem eloszlását tekintve nem elégíti ki a szamóca vízigényét, a termesztéstechnológiai elemek közül az öntözésnek meghatározó szerepe van a termés mennyiségére és minőségére egyaránt.
A szamóca a már említett sekély gyökerezés miatt csak a talaj felső 30 cm-es rétegéből képes a vizet fölvenni. A növény vízigénye a tenyészidőszak folyamán változik ugyan, de az egész vegetációs ciklus alatt nagynak mondható.
A szamóca vízszükséglete és az alkalmazott termesztéstechnológia szorosan összefügg egymással. A hazai gyakorlatban egy ültetvény termesztési ciklusa 1-3 évre korlátozódik, az intenzívebb ültetvényeknél már csak 1, maximum 2 tenyészidőszakban hagyjuk teremni a töveket. A jobb fajtáknál elérhetjük a tövenkénti 0,4-0,7 kg-os átlagot, amely 20-35 tonna/ha termésmennyiségnek felel meg. Hazánkban fajtától és évjárattól függően a virágzás és a termésérés időszaka nem több mint 8-10 hét. A szamócának ez a legvízigényesebb időszaka, amely április elejétől július elejéig tart.
A szüret utáni lombeltávolítás után a szamóca vízigénye ideiglenesen csökken, de ilyenkor is öntözni kell, nehogy a kiszáradó talajban a szárazság vagy a talajoldat EC-jének növekedése miatt megperzselődjenek a hajszálgyökerek. A július végi nyári lombozat kifejlődéséhez, valamint a szeptemberi rügydifferenciálódáshoz szintén sok vízre van szükség.
A talaj víztartalmának folyamatos nyomon követése a bakháton belül nehéz feladat, hiszen a növény számára optimális talajnedvességet kell folyamatosan fenntartanunk.
A bakhátas technológiát alkalmazva a szamócát könnyű túl-, illetve alulöntözni. Mindkettő rendkívül súlyos gyökérpusztulást okozhat.
A túlöntözés következtében a talajszemcsék közül kiszorul a levegő, amely gyökérfulladást okoz, ezen kívül a rendszeres, de enyhébb túlöntözés a gyökérzóna alá mossa a tápanyagokat. A rendszeresen túlságosan kis vízmennyiségek használata miatt a növény kisebb gyökérfelületet képez, nő az aszályérzékenysége, a bakháton belül pedig sófelhalmozódás jöhet létre. A bakhát alatti talaj kiszáradása pedig - ha még nem takarja lomb - olyan mérvű talaj-felmelegedéshez vezet, hogy elpusztulnak a gyökerek.
Ez különösen a július végi - augusztusi eleji telepítésekkor gyakori hiba. A vegetációs időszakban kiszáradó talajban a már kijuttatott tápanyagok miatt a talajoldat olyan mértékben betöményedhet, hogy az már károsíthatja a gyökereket.
A szamóca öntözésekor a növény optimális fejlődéséhez a talaj felső 30 cm-es talajrétegének 75-80%-os vízkapacitását kell biztosítani. Ezért a bakhátas technológia öntözésének lényege, hogy telepítés után a bakhát alatti teljes talajtérfogatot átnedvesítsük erre a 75-80%-os vízkapacitásra és arra kell ügyelni, hogy ezt a nedvességi állapotot a tenyészidőszak folyamán folyamatosan fenntartsuk.
Gyakorlati tapasztalatom az, hogy ezt a talajnedvességi állapotot csepegtető öntözésnél 0,4-0,6 liter/tő öntözésenkénti vízadaggal lehet elérni, amit a talajnedvességi állapottól függően átlagosan 1-4 naponként adunk az állománynak. Szélsőségesen meleg időszakokban azonban, különösen az érés idején napi 2-3 öntözés is indokolt lehet. Nagyon fontos, hogy lehetőleg mindig azonos vízadaggal öntözzünk és csak az öntözés gyakoriságát változtassuk, a mindenkori vízigény és időjárás függvényében. Ha így öntözünk, akkor egy állandó talajtérfogatot tartunk nedvesen, amelyben a gyökerek fejlődése és tápanyagfelvétele a legkedvezőbb. Intenzív tápoldatozás vagy tartósan száraz időjárás miatt 10-14 naponta 1-2 alkalommal a szokásos vízadagot 30-50%-kal megemelhetjük, ezzel a felesleges káros sókat a gyökérzóna alá mossuk, és a bakhát teljes átnedvesedését is biztosítjuk.
A gyakorlatban a bakhát átnedvesedését legkönnyebben a gyökérzónában elhelyezett tenziométerek segítségével tudjuk nyomon követni (1. ábra). A tenziométer működési alapelve, hogy az alján található kerámiafejnek víztartalma egy idő után egyensúlyba kerül a környező talaj nedvességtartalmával. A száraz talaj szívóerejének hatására a kerámiahegyen keresztül víz szivárog a talajba. Mivel a tenziométer egy desztillált vízzel feltöltött, légmentesen lezárt cső, a kifolyó víz miatt a csőben vákuum keletkezik, amit a cső tetején elhelyezett vákummérő órával mérünk.
A tenziométerek általában 0-600 mbar közötti tartományban mérnek, amelyek általában a következő értékekre oszthatók: 0-100 - a gyökérzóna vízzel telített, 100-200 - ideálisan nedves talajállapot, 200-400 - öntözési tartomány, 500-600 - a talaj szárazsága már olyan mértékű, amely károsan befolyásolja a növény fejlődését. Alkalmazásuk előnye az, hogy egyszerűk, olcsók és a gyakorlatban jól használhatók. A használatuk hátránya az, hogy csak egy pont talajnedvességét mérik, tehát ha rossz helyre (pl. vízösszefolyás, közvetlenül a csepegtető cső mellé, stb.), vagy rossz mélységbe raktuk le, akkor az általuk mért értékek tévesek lehetnek.
A szamóca számára optimális talajnedvességet a 100-300 hPa közötti értékek között érjük el.
Ha a talajnedvességet folyamatosan a magasabb 100 hPa-os érték közelében tartjuk, akkor a termés mennyisége 10-15%-kal nő, de romlik a gyümölcs konzisztenciája, szállíthatósága és az íze. Ezzel szemben alacsonyabb talajnedvességi állapotnál (200-300 hPa) a termés mennyisége (bogyóméret) alacsonyabb, de keményebb a húskonzisztencia és jobb az íz.
A tenziométert 15-20 cm mélyen a talajban helyezzük el, két szamócatő között. A lerakás helyét és mélységét úgy kell meghatározni, hogy az mindig az aktív gyökérzónába kerüljön. A lerakásukkor ügyelni kell, hogy a talaj szorosan érintkezzen a kerámiaheggyel, mert ellenkező esetben nem mér pontosan. Egy ültetvényben ajánlatos több reprezentatív pontot kiválasztani, és azokon a helyeken egy-egy tenziométert lerakni. 2-3 tenziométer már megbízható tájékoztatást ad a gyökérzóna vízpotenciáljáról.
Intenzív technológiában a csepegtető öntözés elválaszthatatlan a tápoldatozástól. Ezzel a témával kapcsolatban a következő számban olvashatnak cikket a tisztelt olvasók.
A palántanevelés az egyik legfontosabb lépés, ha egészséges, bőven termő növényeket szeretnénk nevelni a kertünkben. A hidegágy kiváló megoldás arra, hogy már kora tavasszal, akár hetekkel a szabadföldi vetés előtt elkezdjük a növények nevelését. Ebben a ...
Az angolkert nemcsak a természetességet tükrözi, hanem megteremti a nyugodt, romantikus hangulatot is a kertedben. Ha azon gondolkodsz, hogy hogyan valósíthatod meg ezt a stílust, most lépésről lépésre bemutatom, hogyan alakítsd ki saját angolkertedet, és...
A japán fűz (Salix integra) kertünk egyik legdekoratívabb növénye lehet, amely a rózsaszín, fehér és zöld színeivel tűnik ki. Különösen népszerű a "Hakuro Nishiki" változat, amely gömbölyded formájával és látványos lombozatával vonzza a tekintetet. Ahhoz,...