Tavasszal és nyáron napi 16 órán át aktív. Igen fürge mászó, de szinte minden zsákmányát a földön ejti el. A menyétfélék családjának kíváncsiságát, vadságát és villámgyors reflexeit példázza.
A kistestű ragadozó, a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozik. Méretét tekintve a kismacskához hasonlít, de rövidebb lábai, karcsúbb teste, bozontos farka és hegyes arca van. Szőrzete a halványsárgás bundától a sötét feketésbarnáig változik. Télen a márnának gyönyörű sötétbarna bundája és élénk narancssárga torokfoltja van. A nyári bunda világosabb színű és közel sem olyan vastag. A hímek a nagyobb neműek, súlyuk körülbelül 1 000 g, míg a nőstényeké körülbelül 650 g.
A Mustelidae családba számos más, ismertebb állat is tartozik, mint például a hermelin, a borz és a nyérc. Világszerte számos alfaja létezik, a leghíresebb talán az orosz coboly, amely fényűző bundájáról ismert.
Télen a nyest talpát szőr borítja, és a lábujjakat nem lehet megkülönböztetni a nyomokban. A nyomok körülbelül 3,7 cm hosszúak, és két ovális alakot alkotnak, amelyek körülbelül egyharmad részben fedik egymást. Ez azért van így, mert a mardekárosok egyfajta billegő járással közlekednek, és a hátsó lábak az elülső lábak által hagyott nyomokban landolnak. A bukdácsolás gyakori a muszlinfélék között, és némi gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a különböző fajok nyomait.
A nyest, ha idős a tűlevelű vagy vegyes erdőket kedvelik, bár egyes nyílt területeken is kereshetnek táplálékot. A háborítatlan erdők mennyisége azonban folyamatosan csökken, és az újonnan növő erdők nem tartanak el annyi márnát, mint az eredeti erdők. Ontario északi részén például a 10-50 évvel ezelőtt kivágott erdőkben a gímszarvasok sűrűsége csak 10-30 százaléka a vágatlan területeken élő egyedeknek. Az élőhely elvesztése nagymértékben hozzájárult egyedszámának csökkenéséhez. Vannak arra utaló jelek, hogy a márnák elviselik élőhelyük részleges fakitermelését, de ezt még jobban meg kell vizsgálni, és az erdős területek többcélú, együttműködő gazdálkodási programját kell kidolgozni.
A nyest magányos állat. A kifejlett egyedek úgy tartják fenn az életterüket - az úgynevezett lakóterületüket -, hogy távol tartják az azonos neműeket, ugyanakkor tolerálják az ellenkező neműeket. A hímek és a nőstények csak a párzási időszakban töltenek együtt időt. A lakóterületek mérete a nyestpopuláció és a táplálékbőség változásával változik. Ha a táplálék bőséges, a hímek hatósugara körülbelül 3,5 km; ha kevés a táplálék, ez a méret megduplázódhat. A nőstények a hímek területének csak a felét igénylik. A fakitermelt területeken a lakhelyük is sokkal nagyobb, mint a vágatlan erdőkben.
A nyest tavasszal és nyáron a nap minden szakában vadászik, a legaktívabbak hajnalban és alkonyatkor. Ezekben az évszakokban naponta körülbelül 16 órán át aktívak. A fiókákkal az odúban lévő nőstények csak napközben, körülbelül hat-nyolc órán át aktívak. A hőmérséklet csökkenésével a nyestek egyre kevésbé aktívak éjszaka. A leghidegebb hónapokban a nap legmelegebb részében csak néhány órán át vadásznak. Ha az időjárás viharosra és nagyon hidegre fordul, akár több napig is meghúzhatják magukat.
A kíváncsi és izgatott nyestek a kidőlt fák és tuskók alatt, üreges fák belsejében és fiatal tűlevelűek sűrű csomóiban kutatva vadásznak. Télen a hó alatt a vörös mókusok által készített alagutakban vagy a hóval borított fatörzsek alatt vadásznak. A favágók gyakran látják őket a táboruk közelében, és nem ritka az ellopott ebédszatyor sem. A nyest a menyétfélék családjának kíváncsiságát, vadságát és villámgyors reflexeit példázza.
A legtöbb ember, akik a nyestet tanulmányozták, megjegyezték, hogy nem szeretik a vizet. Láttak azonban úszó nyesteket, bár azok csak rövid távolságot tettek meg.
A nyestet gyakran nevezik "lombhullató ragadozónak", de ez pontatlan. A tévhit valószínűleg abból ered, hogy a márnákat olyan fákon látják, ahová felmászva menekülnek a betolakodó elől. Igen fürge mászók, de szinte minden zsákmányukat a földön ejtik el. Rendkívül változatos a táplálkozásuk, és az általános ragadozók közé soroljuk őket, vagyis bármit megesznek, amit csak el tudnak kapni. Leggyakrabban vöröshátú pocok, szarvasegér, mezei pocok, mezei nyúl, fajd, mókus és cickánnyal táplálkozik. Ismert, hogy madártojásokat és kétéltűeket is fogyasztanak, és bogyós gyümölcsöket, különösen málnát és áfonyát is bőségesen fogyasztanak.
A mezőgazdasági kaszálási munkák során fokozott veszélynek van kitéve a vadvilág. Az Agrárminisztérium (AM) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) az őzgidák és az egyéb vadászható, valamint védett fajok védelmére hívja fel a figyelmet — olvashatj...
Sokszor figyelhetjük meg, hogy annak ellenére, hogy fejlődik a világ, hajlamosak vagyunk a pusztításokkal nem kellő mértékben törődni, értsen ez alatt mindenki azt, amit akar. Az orrvadászat visszaszorítására bár rengeteg lépéssel próbálkoztak, mindeddig ...
Annyira aranyos ez a pici zöld kis állatka! A zöld levelibékával már sokan találkozhattunk, ám kevesen ismerthettük igazán! Ebben a cikkben megismerheted jobban és azt, hogy mit érdemes tudni róla!