A mahónia nemzetségbe tartozó cserjék többsége sűrű, nagy lombozatú, szemet gyönyörködtető növény. Tipikusan olyan cserjék, amelyek gyönyörűen mutathatnak udvarunk árnyékosabb szegleteiben. Manapság különösen nagy teret hódítanak a minimalista tájtervezésben, azon belül is legfőképpen Amerika déli államaiban.
A mahóniák Észak-Amerika erdeiben őshonosak, megjelenésük pedig trópusi hangulatot kölcsönöz a legegyszerűbb kerteknek is.
Az illatos aranysága virágok nem mellesleg igazán vonzó a beporzók számára – például a méheknek és a lepkéknek. A sötét, kékes-feketés bogyók pedig a madaraknak kínálnak táplálékot, akik otthonra is lelhetnek a zöld lombozatban.
A mahóniákat az enyhébb tavaszi-őszi időszakban érdemes elültetnünk, amikor a hőmérséklet enyhébb, kevésbé szélsőséges, így a mostani időszak erre tökéletes lehetőséget kínál.
A mahóniákról köztudott, hogy lassan növekvő, szívós és kevés karbantartást igénylő cserjék. Nem szeretik, ha elmozdítják őket, és sikerükhöz pedig kulcsfontosságúa megfelelő helyszínválasztás. Érdemes tehát óvnunk a mahóniacserjéinket a fagyos szelektől, hogy elkerüljük az ezzel járó fagyásos hőmérsékletet, valamint arra is érdemes figyelmet fordítanunk, hogy növényünknek elegendő helye legyen a növekedéshez, ugyanis nem igazán kedveli a zsúfoltságot.
A mahóniák viszonylag nagy tűrőképességűek, így elviselik azt is, ha folyamatosan éri őket a napsütés és azt is, ha teljesen árnyékban vannak, de a legjobban a csak részben árnyékos helyeken érzik magukat.
A mahóniafajok egyik nagy előnye, hogy nem befolyásolja őket különösebben, hogy milyen talajban növekszenek. Általánosságban mondhatjuk, hogy jól teljesítenek mind homok, mind pedig agyagos talajtípusokban és a pH-érték sem különösebben van rájuk hatással. A lényeg csak az, hogy a talaj jó vízelvezető képességgel rendelkezzen és kellően nedves legyen.
A mahóniák számára általában az a legjobb, ha rendszeresen mélyöntözéssel elégítjük ki vízigényüket – legalábbis addig mindenképp, míg megtelepszenek. (Ilyenkor is érdemes azonban elkerülnünk a túlöntözést.) Megtelepedést követően a mahóniák meglehetősen nagy szárazságtűrő képességgel rendelkeznek, így inkább csak a meleg, száraz időszakokban kell öntöznünk őket.
A mahónia esetében – ahogyan már fentebb is említettük – elsősorban arra kell figyelnünk hőmérséklet terén, hogy növényünk lombja ne szenvedjen fagyási sérüléseket. Egyébként a mahónia viszonylag nagy hőmérséklet-tartományban képes toleránsan viselkedni, még a -15 fokot is képes kezelni. Ha azonban ennyire alacsony hőmérsékletre számítunk, érdemes még ősszel talajtakarást végeznünk a növény körül, hogy gyökereit védelmezzük.
A mahóniáknak nincs szükségük különösebb rendszerre a trágyázás terén: bőven elég őket évente egyszer, tavasszal trágyázni lassan felszabaduló, alacsony nitrogéntartalmú műtrágyával, vagy talajtakaróval, komposzttal, hal- és csontliszttel.
A mahóniák a metszés területén sem igényelnek különösebben rendszeres gondozást, a fagyok elmúltával azonban kora tavasszal érdemes őket megmetszeni – legalább párévente. Így elősegíthetjük a egészséges növekedését, míg az ágak megritkításával megőrizhetjük növényünk megjelenését.
Az agyaggolyók – vagy más néven LECA (Lightweight Expanded Clay Aggregate) – a kertészkedés és növénygondozás világában az egyik legnépszerűbb talajhelyettesítők közé tartoznak. Könnyűek, tartósak, természetes anyagból készülnek, és számos elő...
A karácsonyi kaktusz (Schlumbergera) sok háztartás kedvence, különösen a téli ünnepek alatt, amikor gyönyörű virágait bontja. Az idő azonban a növényekre is hatással van, és egy öreg karácsonyi kaktusz az évek során elveszítheti formáját, kevésbé lehet vi...
A mikulásvirág tápoldat elkészítése otthon nemcsak egyszerű, de gazdaságos és természetes megoldás is, amely segít abban, hogy ez a gyönyörű növény sokáig megőrizze élénk színeit és dekoratív megjelenését. Ahhoz azonban, hogy szépségét és egészségét hossz...