Gabonatermelés
A gabonatermelés 2004 óta évről évre csökkent, és 2007-ben a 9,7 millió tonna körüli betakarított mennyiséggel ismét gyenge évet zártunk. Ugyanakkor a gabonafélék összes területe 2003-2007 között legfeljebb évi 5-6%-kal, a két vezérnövény, a búza és a kukorica területe ennél is kisebb arányban ingadozott.
Az elmúlt másfél évtizedet vizsgálva azonban a hazai gabonatermelés a mind szembetűnőbb éves kilengések mellett emelkedő tendenciát mutat: a 2003-2007 közötti időszak átlaga 7,5%-kal haladta meg az 1998-2002 közötti, és 15,5%-kal az 1993-1997 közötti ötéves időszakét. Ugyanakkor a belföldi felhasználás – különösen takarmánykukoricából – az állatlétszám fogyatkozása miatt folyamatosan csökkent, ezzel párhuzamosan gabonakivitelünk nőtt. A 2004-2006 közötti hároméves időszak összesített exportvolumene elérte a 12 millió tonnát. Ennek 77%-a az Európai Unióba (beleértve a 2007-ben csatlakozott Bulgáriát és Romániát is) irányult. Különösen az EU-15 részesedése volt nagy, az összes gabonakivitel 61%-a a régi tagállamokba ment.
A főbb gabonafélék közül a búzából 2004-ben 6 millió tonna termett (ennél csak 1980-ban és 1985-ben, valamint a rendszerváltás körüli években takarítottunk be többet), és az 5,12 tonna átlagos hektárhozam is csak az 1980-as évtizedben volt magasabb. Ehhez képest 2007-ben 1,11 millió hektáron alig 4 millió tonna búzát arattunk. Kukoricából 2005-ben minden idők legnagyobb termését, közel 9,1 millió tonnát takarítottuk be; a 7,56 tonna átlagos hektárhozam is rekordnak számított. Ezzel szemben 2007-ben a száraz és forró nyár miatt alig több mint 4 millió tonna kukorica termett.
Rekordtermelések
A rekordtermések a logisztikai és infrastrukturális problémákkal párosulva súlyos piaci zavarokhoz vezettek a 2004/2005. gazdasági évben. A kiszállítások leállása, a megfelelő intervenciós (és termelői) raktárkapacitások hiánya, továbbá a termelők tőkeszegénysége miatt jelentkező értékesítési kényszer következtében a főbb gabonafélék felvásárlási ára messze a tonnánként 101,31 euró intervenciós árszint alá süllyedt. A 2004/2005. gazdasági év intervenciós felvásárlási időszakában az MVH közel 3,9 millió tonna, míg a 2005/2006. gazdasági évben több mint 4,2 millió tonna felajánlott gabonát vett át. A 2006/2007. gazdasági évi intervenciós nyitókészlet megközelítette a 7 millió tonnát. A gabonafélék világpiaci és hazai felvásárlási árának 2006 második felében kezdődött emelkedésének köszönhetően azonban a 2007/2008. gazdasági év felvásárlási időszakának kezdetére (2007 novembere) Magyarország intervenciós gabonakészletei minimálisra csökkentek. A kivitel példátlanul felgyorsult: míg a 2005/2006. gazdasági évben 4,3 millió, addig a 2006/2007. gazdasági évben több mint 8 millió tonna gabona hagyta el az országot. Időközben – a tárolási gondok enyhítése végett – részben vidékfejlesztési források felhasználásával csaknem 4 millió tonnával bővült a gabonaraktározó kapacitás. Sajnos, ezek a beruházások nem illeszkedtek egy átfogó infrastruktúra-fejlesztési koncepcióba.
A 2006/2007. gazdasági évben a gabonafélék világpiacát viszonylag magas árszint jellemezte, akkor leginkább a kukorica ára emelkedett meredeken: 2006 decemberében FOB Mexikói-öböl paritáson 165 dollárt fizettek egy tonna kukoricáért, vagyis 63%-kal többet, mint egy esztendővel korábban. A tendencia a 2007/2008. gazdasági év első felében is folytatódott. Chicagóban a határidős búzapiacon 2007 szeptemberének közepén rekord dőlt: a legközelebbi szállítási hónapra szóló jegyzés átlépte a 9 dollár/bushel (kb. 265 euró/tonna) szintet. Az EU azonnali piacain 2007 októberében már 260-280 eurót is elkértek egy tonna kukoricáért. Az elmúlt másfél évben a gabonafélék felvásárlási ára Magyarországon is folyamatosan emelkedett: amíg 2006 októberében a kukoricát tonnánként átlagosan 25 ezer, a búzát 29 ezer forintért adták-vették, addig 2007 novemberében mindkét terményért 53-54 ezer forintot is fizettek.
Kilátások
A gabonafélék globális piacán a legfontosabb tényezők a népességnövekedés, a lakossági jövedelmek emelkedése és ezzel párhuzamosan a fogyasztói szokások változása, a fejlődő országokban az állati termékek fogyasztásának fellendülése (amit csak részben ellensúlyozhat a takarmányhasznosulás javítása) valamint a bioenergia-termelés rohamosan növekvő alapanyagigénye.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézetben (AKI) készült modellszámítások alapján, átlagos időjárási viszonyokat és kiszámítható gazdálkodási környezetet feltételezve („A” változat) a búza vetésterülete 1,1 millió hektár alá esik 2013-ig, a termelés 4,3-4,6 millió tonna között alakul. Ezzel szemben a kukorica vetésterülete továbbra is 1,2-1,3 millió hektár között változik, a kibocsátás 2013-ban meghaladja a 9 millió tonnát.
Igaz, hogy a szélsőséges időjárás Magyarországon rendkívül nagy hozamingadozásokat okoz, az agrárpolitika és a piaci szereplők pedig hajlamosak a túlzott reakciókra, mégis a gabonaágazat az, ahol a magyar mezőgazdaság a természeti adottságok, a termelés vonatkozásában még bizonyíthatóan komparatív előnyökkel rendelkezik az Európai Unióban. Ennek fényében egyáltalán nem hiú ábránd az optimistább, gyorsabb strukturális változásokat[1] feltételező modellváltozatunk („B”) eredménye, amely szerint búzatermelésünk 2013-ra meghaladja a 6 millió tonnát, kukoricatermelésünk pedig majdnem eléri a 11 millió tonnát. Egyébként e megközelítés nem csak a hektárhozamok emelkedését (búzánál 5 tonna/hektár, a kukoricánál 8 tonna/hektár szintre), de a vetésterület kismértékű növekedését is feltételezi, a kül- és belpiaci kereslet valószínű erősödése miatt. A hatékonyság növelése szempontjából azonban fontos az öntözött terület növelése és a birtokkoncentráció gyorsítása.
Természetesen kulcskérdés a hozambiztonság, ezért valószínűsíthető a szárazságtűrő, kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló gabonafajták fokozatos térnyerése. A kukoricánál már rövidtávon számolhatunk a GM vonalak megjelenésére és elterjedésére a hazai köztermesztésben. A glifozát-toleráns (pl. Round-up Ready) GM kukoricavonalak bevezetése Magyarországon 2009-ben megtörténhet, míg a kukoricabogárral szemben ellenálló fajták előreláthatóan 2010-ben vagy 2011-ben kerülnek a piacra. Az AKI-ban készült modellszámítások alapján a GM kukoricafajták vetésterülete az összes kukorica vetésterületének kevéssel 10%-a felett alakulna 2013-ban. A GM növények termesztésére a realizálható többletjövedelem, illetve bizonyos kényelmi megfontolások ösztönözhetik a gazdákat. A többletjövedelem az alacsonyabb növényvédőszer-ráfordításnak, a gép- és munkaerőköltségek csökkenésének, továbbá a terméshozamok esetleges növekedésének, de mindenekelőtt nagyobb stabilitásának lenne köszönhető. A biotechnológia használatának előnyeit a GM növények hazai termesztését szabályozó törvény miatt csak a nagyobb méretű gazdaságok lesznek képesek érvényesíteni: a hazai birtokszerkezet tagoltsága jelentős mértékben nehezíti a 400 méteres izolációs távolság betartását.
Magyarországon a legfontosabb takarmány-alapanyag a gabona: kalászosokból és kukoricából évi 5-6 millió tonnát használunk fel takarmányozásra. Becslések szerint a takarmánygabona felét a takarmánykeverék-gyártók dolgozzák fel, ami azt jelenti, hogy a gabona aránya a keverékben meghaladja a 60%-ot (az EU-25 átlaga csak 55%). Legfontosabb takarmánygabonánk a kukorica, ennek takarmánycélú felhasználása 2003-ban 4 millió tonna alá csökkent, 2006-ban már alig haladta meg a 3 millió tonnát. Magyarországon a sertéságazat a legnagyobb kukoricafogyasztó: a takarmánykukorica több mint felét a sertésekkel etetik meg. Második a tejtermelés, ezt követi a csirkehízlalás, majd a tojástermelés. Modellszámításaink szerint a hazai abrakfogyasztó állatállomány az elkövetkező években várhatóan stagnál, így a kukorica takarmánycélú felhasználása előreláthatóan nem haladja meg az évi 3,5 millió tonnát, tehát az állatitermék-előállítás nem jelent bővülő felvevőpiacot a növénytermesztésnek.
A gabonafélék ipari felhasználása az elmúlt években átlagosan évi 2-2,2 millió tonna között alakult, ebből a legnagyobb tételt a malomipar képviselte 1,2-1,3 millió tonnával, majd a keményítő- és izoglükóz-gyártás következett évi 500-550 ezer tonnával. A gabonafélék belföldi humánélelmezési felhasználása rövid- és középtávon előreláthatóan nem változik.
A bioüzemanyag-ipar kukoricaigénye viszont néhány éven belül 3-4 millió tonnára emelkedhet. A kapacitások bővülésének köszönhetően a hazai (bio)etanolgyártás a 2007. évi kukoricatermésből már legkevesebb 400 ezer tonnát vesz fel. Említést kell tenni a száraz-örléses etanolgyártásban keletkező szárított gabonamoslék vagy gabonatörköly (DDGS) hasznosításáról. A DDGS fehérjében, energiában, ásványi anyagban és vitaminban gazdag, hús- és tejhasznú szarvasmarhák számára könnyen emészthető fehérje- és energiaforrás, de baromfi- és sertéstakarmányként is felhasználható. Magyarországon elsősorban a tejelő szarvasmarhák takarmányozásában használták, illetve használják a szárított gabonatörkölyt. Ez takarmánygabonát és fehérjetakarmányt (pl. olajosmag-darák) helyettesít. A DDGS ár/érték-aránya a gabonaféléknél kedvezőbb.
Magyarországon a DDGS-felhasználás – a prognosztizált állatlétszám és a jelenlegi takarmányozási rendszerek mellett – legfeljebb évi 250-360 ezer tonna között valószínűsíthető középtávon. (Ebből a tejtermelés 100-150 ezer, a szarvasmarha-hízlalás 70-90 ezer, a sertéshízlalás 60-80 ezer, míg a baromfihízlalás 20-40 ezer tonnával részesedhet.) Tekintettel arra, hogy e mennyiség már 0,8-1,1 millió tonna kukoricából előállítható, Magyarországon DDGS-túltermelés várható. A száraz gabonamoslék regionális piacának kiépítése ezért fontos feladat. A nedves gabonatörköly-felesleget biogáz előállítására lehetne felhasználni, persze egyelőre kérdés, hogy a gyárak körzetében, ésszerű szállítási távolságon belül erre mekkora igény jelentkezik.
Számolva az etanolgyártás felfutásával, a magyar gabona-exportárualap legalább 4 millió tonna körül alakul 2013-ban, de optimista modellváltozatunk szerint a külpiacokon értékesíthető gabona mennyisége elérheti az 5,5 millió tonnát is 2013-ra. Ebből a búza 2,3 millió tonnára rúgna, ami igen jelentős volumen, ezért az exporttal a versenyképes szállítási rádiuszon belül esetleg problémák lehetnek. Ugyanis a magyar búzatermelés nem piacorientált. A külpiaci értékesítés jobbára inkább a belpiaci feleslegek levezetése, semmint a gabonából deficites régiók sajátos igényeinek céltudatos, vertikálisan szervezett, rendszeres kielégítése. Az EU gabonaimportőr tagállamai azonban speciális minőségű búzafajtákat igényelnek, nagy mennyiségben és homogén tételekben.
A gabonakivitel a jövőben is döntően az EU-tagállamokba irányul. A magyar kukoricának biztos piaca lesz, hiszen az EU-27 középtávon sem lesz képes a terményből kielégíteni saját igényeit. Az Európai Bizottság a közösség önellátottságát átlagosan legfeljebb 96% körül valószínűsíti. Az EU kukorica-felhasználása a 2006. évihez képest a várakozások szerint 30%-kal, évi 65,5 millió tonnára nő 2013-ig, ezen belül az új tagállamok (EU-10 és EU-2, azaz EU-12) is 30%-kal több, évi 24,5 millió tonna kukoricát használnak majd fel az új költségvetési időszak végére. A növekedés részben a bioüzemanyag-ipar növekvő alapanyagigényével magyarázható. Az EU-27 kukoricabehozatala évi 4,4 millió tonna körül valószínűsíthető 2013-ban.
Az EU-15 és EU-12 búzatermelése a prognózisok szerint 18%-kal, illetve 14%-kal nő 2013-ig. Ez részben a termény tartósan magas világpiaci árával, részben az etanolgyártás búzafelhasználásának várható növekedésével magyarázható. Az EU-27 önellátottsága búzából 2013-ban 110% körül alakul. A közösség világpiaci részesedése valamelyest csökken, miközben búzakivitele – az Európai Bizottság várakozásai szerint –, a termelés várható bővülésének köszönhetően 2013-ig jelentős mértékben, a 2006. évihez viszonyítva 90%-kal nő, meghaladja a 23,2 millió tonnát. A behozatal gyakorlatilag nem változik, 2013-ban 5,7 millió tonna körül valószínűsíthető.
A gabona mellett Magyarország egyre fontosabb kiviteli cikke lesz a nagyobb hozzáadott-értékű etanol, ami szintén az EU-tagállamokban talál vevőre.
A hazai szántóföldi növénytermesztésben lényeges változás, hogy a nemzeti kiegészítő támogatás 2008-tól az egyes üzemekre megállapított történelmi jogosultságok alapján, a termeléstől függetlenítve lesz kifizetve. Ez azt jelenti, hogy az egyszerűsített kifizetési rendszerben a gabonatermő terület növelése a történelmi jogosultságok bázisidőszakához képest az üzemeknek nem hoz többlettámogatást. Ennek ellenére a rendelkezésre álló szántóterület a jövőben is ki lesz használva, mert a gabonafélék magas ára ösztönzi a termelést. Az etanolipar új és erőteljesen bővülő felvevőpiac, ami kétségtelenül kedvező a gabonatermelők egy részéneknek. Az előnyök közé sorolhatjuk a hosszútávra szóló termeltetési szerződéseket és a közeli áruszállítás lehetőségét. Kiszámítható lesz a termelés jövedelmezősége, ami mezőgazdasági és infrastrukturális beruházásokra ösztönöz. Ez persze elsősorban azokra nézve igaz, akik szerződésre lépnek a feldolgozókkal.
Akik a malomiparnak vagy az állattenyésztés számára termelnek takarmányokat, azoknak a bioüzemanyag-gyártás rugalmatlan kereslete és a várhatóan mind szélsőségesebb időjárás miatt a felvásárlási árak szélsőséges ingadozásaira kell felkészülniük.
Bár az árak ingadozása természetes jelenség, a fokozott volatilitás lohasztja a befektetési kedvet, torzulásokat idéz elő a jövedelem-eloszlásban és tartósan negatívan hat a makrogazdasági növekedésre. A fejlett piacgazdaságokban egy-egy termékpálya szereplői az előre nem látható árváltozások kedvezőtlen hatását hagyományosan a származékos (pl. határidős és opciós) árupiacok kínálta kockázatkezelési lehetőségek segítségével ellensúlyozzák, amely instrumentumok alkalmazása normális esetben az üzletvitel szerves része. E gyakorlatnak a jövőben Magyarországon is el kellene terjedni, hiszen a határidős vagy opciós fedezeti ügylet többek között lehetőséget kínál a fizikai piacon valamely későbbi időpontban megkötendő, specifikus szerződés időszakos helyettesítésére, amikor a termelésben, szállításban vagy feldolgozásban zavarok valószínűsíthetők, illetve amikor a szerződni szándékozó felek alkupozíciói és preferenciái különböznek.
Ami a rövidtávú kilátásokat illeti: a világ kukoricatermelése 2008-ban a várakozások szerint 2-3%-kal nő az előző évi 765 millió tonnához képest (elsősorban az Európai Unióban, Brazíliában, Kínában és Dél-Afrikában számolnak nagyobb terméssel, míg az Egyesült Államokban előreláthatóan visszaesik a kukorica vetésterülete és a termelés volumene). Ugyanakkor búzából a 2007. évi 603 millió tonnánál 8%-kal többet takarítanak be (a vetésterület és a kibocsátás elsősorban az Európai Unióban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és a FÁK-országokban nő). Az elkövetkező néhány évben a búza és kukorica világpiaci ára a rendkívüli mértékben megcsappant készletek miatt előreláthatóan tartósan magas marad: ha hihetünk a CBOT jegyzéseinek, előbbinél 2010-ig tonnánként 42 ezer, utóbbinál 34 ezer forint felett alakul.
Magyarországon a búza vetésterülete gyakorlatilag nem változott, míg a kukorica esetében a vetésterület növekedése a 2007 őszi talajelőkészítési és vetési munkák ismeretében nem valószínűsíthető. Amennyiben a tengeri fuvarköltségek relatíve magasak maradnak, Európában továbbra is versenyképes lesz a magyar kukorica.
A téli borsó vetése izgalmas kertészeti projekt, amely lehetővé teszi, hogy a természet ritmusát követve már tavasszal az elsők között szüretelj friss, zsenge borsószemeket. Ha te is megpróbálkoztál ezzel a módszerrel, gratulálok, a nehezén már túl vagy! ...
A téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum), vagy ismertebb nevén metélőhagyma, az egyik legpraktikusabb növény, amit kertben vagy cserépben nevelhetsz. Ez a strapabíró, évelő hagymafajta nemcsak jól tűri a hideg időjárást, hanem egész évben friss zöldet bi...
A gyümölcsfa ültetése ősszel bátran kivitelezhető, hiszen a talaj hőmérséklete még meleg, és a csapadékosabb idő kedvez az új hajtásoknak. De hogyan is láss hozzá? Milyen lépéseket érdemes követni, hogy a fiatal fa sikeresen megeredjen és a következő évek...