Szálastakarmányok, a tömegtakarmányok termőhely igénye, áttelelő és egynyári szálastakarmányok

A tömegtakarmányok termesztésének helyzete és lehetőségei

A termelési rendszerek hazai elterjedésével a szántóföldi zöld szálas és lédús takarmánynövények nagy részének termesztése háttérbe szorult. Az állati termékek iránti igények növekedésével a koncentrált takarmánytápok terjedtek el, amik bizonyos értelemben egyoldalúvá is tették a takarmányozást és termelést.

Az utóbbi években jelentkezett állati betegségek, ezeknek lehetséges humán következményei, az 1990-es évek változásai a birtokviszonyokban, a vidéki kis- és középbirtokosok félintenzív vagy extenzív gazdálkodása arra mutat, hogy karoljuk fel újból az egyszerűbb és igénytelenebb takarmánynövényeinket.

A szálas takarmánynövények termesztése előnyös a talajok kultúrállapotának fenntartásában, fontos szerepet töltenek be az organikus és környezetgazdálkodásban, valamint a biodiverzitás egyensúlyi állapotának helyreállításában.

Megkülönböztetünk közvetlen felhasználásra egynyári és áttelelő zöld szálasokat, lédús és silótakarmány növényeket. Vetésük szerint külön csoportosítva soroljuk a tavaszi, a nyári másodvetésű, valamint az áttelelő őszi vetésű és tavasszal etethető zöld takarmányokat. A takarmányozás nem tesz különbséget a szálas és a csalamádék között, a termesztési módszerek viszont eltérnek egymástól. Külön csoportba soroljuk a pillangós és a nem pillangós takarmánynövényeket, mert igényük és alkalmazkodóképességük a különböző termőhelyekhez más és más.

Mindezek alapján szálas takarmánynövényeink a következők:

szálastakarmányok:

a./

A pillangósok közül az évelőket jórészt szénának szárítva, takarmányként, pellet vagy egyéb formában a téli takarmány céljából termesztik.

Zöldtakarmányként az egynyári és az áttelelő pillangósokat önmagukban gyakorlatilag nem használjuk, viszont fontos komponensei a keveréktakarmányoknak.

b./

tavaszi és kora nyári vetésűek: takarmányrepce, réparepce, facélia, szudáni fű, moharfajok és zabos bükköny
őszi vetésű áttelelő keveréktakarmányok: szöszös bükköny keverékek rozzsal, vagy búzával, pannonbükkönyös keverékek őszi árpával, vagy őszi búzával, keszthelyi keverék, landbergi keverék

A tömegtakarmányok termőhely igénye

Gazdaságon belül a tömegtakarmányok vetéséhez és termesztéséhez két szempontot szoktunk figyelembe venni. Egyik az, hogy a gazdaság legjobban termő, jó adottságú és jó vízgazdálkodású termőföldjeit kell megválasztani, és azokon olyan vetésváltást kialakítani, amiknél az elővetemények jó állapotban hagyják vissza a talajt az egyes takarmánynövényeknek. Másik szempont, hogy a távolság minél kisebb legyen a szántóföld és az istálló között, gazdaságossági okok miatt is.

Valamennyi takarmánynövénynek a termesztés módszer iránti igényét a termőhely adottságaihoz kell igazítani. Nem lehet általánosított „technológia” szerint végezni a talajelőkészítést, a tápanyagellátást és a vetést.

A zöldtakarmányok vetésterületét az igényen felül érdemes növelni néhány százalékkal, az időjárás előre nem látott szélsőségei miatt. A felesleg nem vész kárba, mert vagy besilózható, vagy egyéb módon tartósítható, s ez a téli takarmány készletet növeli, vagy pedig ősszel ennyivel több silókukoricát hagyhatunk meg szemes kukoricának beérni. Az is hasznot jelent, ha a feleslegben maradt zöldtakarmányt beszántjuk a talajba, ami zöldtrágya értékével tápanyag formában a következő évben sorra kerülő növényeknek előnyös.

A tömegtakarmányok termesztésének módszere növényfajonként és igényük tenyészidejüktől függően lehetőséget ad arra, hogy belőlük kialakítsuk azt a vetésszerkezetet, ami a folyamatos takarmányozást teszi lehetővé.

Áttelelő és egynyári szálastakarmányok

Tavasszal a legkorábban kaszálható zöldtakarmányokat az őszi vetésűek adják. Ezek között a zöld rozs, a zöld őszi árpa, valamint rozsos, őszi árpás és búzás bükkönyös keverékek találhatók. Vannak ezeken kívül hármas keverékek is melyek közül az ún. Landsbergi hármaskeverék kétszer is kaszálható nyugat-dunántúli termőhelyeken (2.sz. táblázat).

A keverékek összeállításánál a rozsos szöszös bükkönyből, a szöszös bükköny 60%-ot tegyen ki, mert kedvező keverékarányt csak így kapunk. A pannonbükkönyös keverékekben elegendő a táblázatban megadott arány, sőt ez csökken akkor is, ha őszi borsóval is kiegészítjük a vetőmagkeveréket.

A tavaszi vetésű szálastakarmányok választéka már bővebb, amit egyrészt a tavaszi takarmányrepce, a szudáni fű és a moharfajok vetésével lehet kiegészíteni (3.sz. táblázat).

A további tömegtakarmányok termesztéséről a lap következő számában írunk.

1. táblázat. Pillangós virágú szálastakarmányok

2. táblázat.

3. táblázat.