A fogyasztók és a zöldségtermesztők az idei télvégi, illetve kora tavaszi piacokon tapasztalhatták, hogy az előző évekhez képest kiemelkedően jó ára volt a fejes salátának. A magasabb árszínvonal kialakulásáért egyértelműen a hosszantartó hideg tél volt a felelős. A kemény hideg miatt a fűtés nélküli termesztő berendezésekben megfáztak, illetve kifagytak, de az enyhén fűtött és a megfelelő fűtésszinttel rendelkező termelők egy részénél is - a környezeti viszonyokhoz képest helytelen technológia alkalmazása miatt -megtizedelődtek az állományok. Ennek következtében viszonylagosan hiány alakult ki a piacokon, sokszor olyan gyenge minőségű terméket is jó áron el lehetett adni, amely más években nem piacképes.
Fejes saláta és árak
A jó árszínvonal kialakulása miatt valószínűleg a következő évben megnő a salátatermesztési kedv a termesztők körében, ezért cikkünk a fejes saláta téli termesztésének, kritikus pontjait és buktatóit igyekszik bemutatni.
A téli és koratavaszi termesztés az erre az időszakra alkalmas jó fajta kiválasztásával kezdődik, és a különböző vetőmagcégek széles fajtaválasztéka áll rendelkezésünkre. A hazai piac igénye a világoszöld színű, gyenge levélzettel és tömött fejjel rendelkező fajta. Ezek a fajták érzékenyebbek, elsősorban a ládázás és a szállítás viseli meg őket. A sötétebb zöld levelű fajták erre kevésbé érzékenyebbek, viszont nehezebben eladhatók.
Saláta termesztése
A jó állomány kialakításának az alapja az egészséges, jó kondíciójú palánta. A téli időszakban a salátát a jobb helykihasználás, a költségcsökkentés (fűtés) és a koraiság fokozása miatt csak palántáról nevelik. A fejes saláta palántanevelésére több változat terjedt el:
·
Tápkockás palántanevelés tűzdeléssel
· Tápkockás palántanevelés tápkockába vetéssel
· Tálcás palántanevelés
· Tálcás palántanevelés tápkockába (pohárba) átrakással
· "Tejfölös" pohárban nevelés helyrevetéssel, vagy tűzdeléssel
Amint látjuk, sok változat létezik a jó palánta megneveléséhez, ki erre esküszik, ki arra, mindegyik módszerrel lehet jó minőségű palántát előállítani.
A poharas palántanevelés alapja a jó minőségű, megbízható helyről származó földkeverék. Erre használhatunk magyar meszes tőzegek (ún. síkláptőzeg), vagy balti tőzegek (ún. felláptőzeg) valamelyikét. Munkánkat megkönnyíti, ha ezekből a tőzegekből már gyárilag előállított (beállított pH-jú, lassú lebomlású tápanyagot tartalmazó) kész termékeket alkalmazunk.
Téli időszakban előnyösebb a legalább 5 cm átmérőjű tápkockák, tálcák, poharak használata, mert az ültetésre kedvezőtlen időjárási körülmények között a palánták még komolyabb károsodás nélkül 10-14 napig még tovább benntarthatók a szaporítóházban.
A palántanevelés ideje technológiától és nevelési időszaktól függően 4-8 hét. A magvetés után fontos az egyenletes vízellátottság és a 20-22 °C-os hőmérséklet biztosítása. Miután a magok kikeltek (3-6 nap), a megnyúlás elkerülése végett a hőmérsékletet 1-2 nap alatt vissza kell venni 10-15 °C közé. A téli palántanevelés időszakában kulcsfontosságú a túlöntözés elkerülése és a lehetőség szerinti rendszeres szellőztetés.
Ellenkező esetben palántáink megnyúlnak és palántadőlés is kialakulhat. A palántadőlés megelőzésére 10 naponta 2-3 alkalommal fungicides beöntözést kell végezni (Dithane M45 0,2%, Buvicid K 0,2%, stb). A vizesebb helyeken a megelőző beöntözések ellenére is elindulhat a dőlés, ilyenkor az előbb említett készítmények valamelyikével a beteg foltrészt be kell porozni. Ezt úgy végezzük, hogy a beporzott felület a környező egészséges palántákra is kiterjedjen. Ezzel a módszerrel megakadályozható a gombafonalak továbbterjedése.
Palántanevelésben a lombot is védeni kell. A leggyakrabban előforduló károsítók a peronoszpóra, a levéltetvek és az üvegházi molytetű (lisztecske). A peronoszpóra megelőzésére 10 naponta 2-3 alkalommal a palántadőlés ellen használt készítmények valamelyikével permetezzünk, a levéltetvek és a lisztecskék észlelésekor pedig a hosszú hatástartamú Chess 25 WP (0,05%) szert használhatjuk.
A saláta a hazai gyakorlatban elsősorban elő-, vagy utóveteményként szerepel a fóliás termesztésben. Ezért egy kissé mostohább feltételeket biztosítunk számára, és ez sokszor már az ültetés előtti talaj előkészítésében megnyilvánul. A saláta ültetése előtt is lényeges lenne a talajvizsgálat elvégeztetése, mert a főnövény (paprika, paradicsom, uborka, stb) után főleg a sorok között gyakori a sófelhalmozódás. Ennek következtében a sókártétel miatt nem fejlődik a kiültetett növény (1. ábra). Magas sótartalom esetén (2-2,5 talaj EC) a talaj átmosatására van szükség. Ez a sótartalomtól és a talajtípustól függően négyzetméterenként 60-100 liter alacsony EC-jű (0,6-0,8 EC) víz kiadását jelenti. Ha erre nincs mód, akkor meggondolandó a saláta termesztése.
Tápanyaghiány esetén föl kell töltenünk a talajt a saláta számára optimális tápanyagszintre. A téli időszakban kedvező, ha lassú lebomlású műtrágyákat (pl. Cropcare műtrágyacsalád valamelyike) választunk, és ne felejtkezzünk el a kalcium pótlásáról sem (gipsz, futor).
Ültetéskor mindig az adott fajta fejképzési sajátosságainak megfelelő állománysűrűséget állítsunk be, de téli időszakban 20x25 cm-nél sűrűbbre ne ültessünk.
A saláta kezdeti fejlődése szempontjából a kritikus időszak az első 10-20 nap, amikor a tövek a helyükön megerősödnek. Ebben az időszakban, ha stressz éri a növényeket (megfázás, száraz talaj, magas sótartalom, stb), fejlődésük leáll, fogékonyabbak lesznek a betegségekre és akár el is pusztulhatnak. Nem szabad száraz és agyonöntözött talajba kiültetni. A száraz talajban leáll a legyökeresedés, és a növények nem fejlődnek kielégítően, ezen kívül nagyobb a megfázás veszélye is. A túlöntözött talajban pedig megnő a gombás és az élettani megbetegedések kockázata.
A gombás megbetegedések közül a saláta peronoszpóra, a botritisz (szürkepenész) és a szklerotínia (fehérpenész) jelenti a legnagyobb gondot. A védekezéseket ellenük már az ültetés utáni héten meg kell kezdeni. Ez azért fontos, mert a növényvédő szereket még ilyenkor a növény tövi részére is oda lehet juttatni. Előnyös a szállítólevegős motoros permetezők használata, mert azzal nagyobb hatékonysággal tudjuk a szereket kijuttatni. A védekezéseket 7-10 naponta 3 alkalommal végezzük el. Az általunk szaktanácsolt kertészek körében a legjobban a Dithane M45 0,2% + Sumilex 50 WP 0,1% kombináció vált be ezek ellen a betegségek ellen.
Fejes saláta és betegségek
A betegségek mellett a fényszegény és hideg időszakban gyakori a saláta levélszélének vizenyősödése, elnyálkásodása, majd megfeketedése (2. ábra). Ennek oka a kalcium-hiány. Kialakulása elsősorban nem a talaj alacsony kalciumtartalmának köszönhető, hanem annak, hogy hideg, borús nappalokon a termesztők nem szellőztetnek eleget, és a termesztő berendezésben kialakult magas páratartalom miatt a növény képtelen fölvenni a talajból a kalciumot.
A rendszeres szellőztetésen kívül - amennyiben lehetséges - a mindenkori időjárási viszonyoknak megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani a fejes salátának. Borús fényszegény időszakban a hőmérséklet nappal 14-18 °C, éjjel 5-8 °C közötti legyen. Napos időszakban nappal 18-20 °C, éjjel 6-10 °C közötti legyen.
Az utóbbi években az igazán jó minőségű fejeket előállító kertészek között egyre jobban terjed az úgynevezett poharas technológia, melynek lényege, hogy a pohárnak (ez általában "tejfölös" pohár) levágjuk az alját, és ebben neveljük meg a palántát helyrevetéssel vagy tűzdeléssel. Kiültetéskor a növényeket pohárral együtt rakjuk ki a termesztő berendezés talajába úgy, hogy a pohár 1/3-áig, feléig a talajba süllyesztjük. A módszer előnye, hogy a levélzet a talajjal nem érintkezik, ezzel nagymértékben növeli a növényvédelem hatékonyságát, mert az alulról támadó botritiszes és szklerotíniás betegségek megjelenését szinte teljesen ki tudjuk zárni. E módszerrel a betakarítás gyorsabb és hatékonyabb, nagyobb és tisztább fejet tudnak nevelni a termelők. Megfigyeléseink szerint ez a termesztési mód a hagyományoshoz képest 5-10 nappal növeli a koraiságot is.
Forrás: Agrárágazat
