IRATKOZZ FEL
CSATORNÁNKRA
Csernobilt kevés embernek kell bemutatni, hiszen nagyjából mindenki hallott az 1986-ban történt atomkatasztrófáról. A várost a katasztrófa következtében teljesen kiürítették és mai napig is csak komoly előkészületekkel lehet visszatérni a magas sugárzásveszély miatt. Az utcák kihaltak, mindent ellepett a növényzet, Csernobil kísértet várossá lett. Ám munkások egy csoportja túlélőkre talált a város romjain belül, akik belopták magukat az emberek szívébe.
1986. április 26-án robbanás történt a csernobili 4-es reaktorban egy kísérlet folyamán, melyet sokáig próbáltak titokban tartani, ám Svédországban pár napon belül elkezdtek radioaktív felhőket érzékeltek, melyek egyértelműen Oroszország felől érkeztek. A robbanásból származó radioaktív szennyezettség nagy része Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország feledt terjedt el, de Európa más országai is kaptak belőle jócskán, köztük Magyarország is. Mindössze néhány perc leforgása alatt egy ártalmatlannak tűnő kísérletből a világ egyik legnagyobb atomkatasztrófája kerekedett. Az embereknek napokig nem engedték meg, hogy kilépjenek a házakból, mivel így tudták csökkenteni a sugárfertőzés mértékét. Emberek ezrei haltak bele a szövődményekbe az óta és még rengetegen szenvednek a mai napig a sugárzás okozta mellékhatásoktól. Emberek ezreit evakuálták a városból, hogy mentsék a menthetőt. Ám az embereknek nem csak a házaikat és ingóságaikat kellett csupán maguk mögött hagyniuk.
Sajnos a robbanást nem csak az emberek sínylették meg. Ugyan a veszteségek mellett eltörpülni látszik, de igazán megható történetté vált az addig ott élő kutyák sorsa. Az embereknek ugyanis a kormány megtiltotta, hogy kutyáikat magukkal vihessék, amikor a várost evakuálták. Szerencsétlen állatok történetét csupán az egykori lakosok visszaemlékezéseikből ismerhetjük meg, ám rendkívül megindító sztori az övék. Az elmondások alapján a katonák erővel tartották vissza a síró kutyákat, akik minden erejükkel igyekeztek gazdáik után a buszra mellyel elszállították őket, sőt, utána kilométereken át követték a buszt, melyen gazdáik sírva búcsúztak tőlük. Olyan mélyen érintette az embereket, hogy üzeneteket hagytak hátra, hogy ne bántsák kedvenceiket, mert nagyon jó kutyák. Sajnos azonban a kormány úgy vélte, az egyetlen hatásos és jó döntés, ha felkutatják a hátrahagyott kutyákat és megölik őket. Azonban úgy tűnik, nem sikerült mindegyiket.
Érdekes tény, hogy habár az ember nélkül a háziasított kutya is az évtizedek, évszázadok során átalakul, alkalmazkodik az ember nélküli környezethez, az új generációk ennek ellenére továbbra is könnyen háziasíthatóak maradnak. Az elmúlt több mint 30 év alatt a populáció hatalmasra gyarapodott és még mindig nem idegenedtek el az embertől. A mára már évek óta tartó turistalátványoságnak számító Csernobil városába rendszeresen érkeznek kalandvágyó emberek, akik szeretnék megtekinteni a szellemvárost. A turisták szívét azonban a legtöbb esetben az ott élő kutyusok hódítják meg, akik a látogatásoknak köszönhetően nem idegenedtek el az embertől, még mindig szelídek maradtak, köszönhetően, hogy az idegenvezetők rendszeresen találkoznak velük és sokszor játszanak is a kutyusokkal. Sőt a populáció olyan leleményes, hogy rájöttek, hogy a város szélén található épületekben még élelemhez is jutnak. Így könnyen összekötötték, hogy az ember közelsége ételt jelent.
