a lófélék (Equidae) családjába tartozó háziállatunk. Feltételezik, hogy egyetlen vad őstől, a Przewalskii lótól származik. A ló története végigkíséri az emberiség kultúrtörténetét. A vadló háziasítása feltehetően 7000 évvel ezelőtt Ázsiában történt. Hosszú évezredeken át a ló volt az ember egyetlen közlekedési eszköze, ugyanakkor húsa és teje táplálékul szolgált. Ahogy a nomád pásztorkodást a földművelés felváltotta, a ló fő haszna egyre inkább az igaereje lett. Szekérhúzásra, majd mg. talajművelésre használták, ill. helyenként használják ma is. Az elmúlt 100 évben a technika rohamos fejl.-ének hatására jelentősen csökkent a ló szerepe. Előbb a hadsereg lóállományát tette feleslegessé a motorizáció, később mint közlekedési eszköz is elvesztette a jelentőségét. Ma a fejlett országokban a kedvtelési és sportcélokat szolgáló lótartás van terjedőben. Száznál több a lófajták száma. Fajkeresztezései (basztardjai) a rokon fajokkal történő pároztatasból származnak, mivel a zebra és a szamár eredményesen párzik a lóval. A zebra és a ló párosításából származik a zebroid, ami egyes trópusi betegségekkel szemben ellenállóbb, mint a ló. A ló és a szamár párosításából származó utódok az öszvérek.