A mulcsként is emlegetett talajtakarók a kertészek csodafegyverei közé tartoznak. Sokan előszeretettel alkalmazzák őket pozitív hatásaik és/vagy kinézetük miatt. A következőkben megismerkedhetsz a legnépszerűbb talajtakaró fajtákkal, és hogy mikor melyeket érdemes alkalmazni. Mielőtt azonban belevágnánk, vessünk egy rövid pillantást a talajtakarók két nagy kategóriájára, és az ezek közötti különbségekre.
A talajtakarók két nagy kategóriája
A mulcsoknak két kategóriáját különböztetjük meg – beszélhetünk organikus, vagyis szerves, illetve szervetlen talajtakarókról. Az organikus talajtakarók szerves alapanyagokból (falevelek, komposzt, szalma, levágott fű, fűrészpor, stb.) készülnek, ami azt jelenti, hogy idővel belebomlanak majd a talajba.
A szervetlen, tehát nem organikus talajtakarók – nem meglepő módon – olyan anyagokból állnak, amelyek természetes úton nem bomlanak le. Ide tartoznak a műanyagok, a kavicsok, a gumik és egyéb mesterséges, vagy természetes, de nem lebomló anyagok is. Mindkét kategóriának megvannak az előnyeik és hátrányaik is – nézzük most ezeket.
A különböző talajtakaró-kategóriák előnyei és hátrányai
Az alábbi előnyök és hátrányok ismeretében könnyebben eldöntheted majd, hogy milyen talajtakarót szeretnél használni. Ne feledd, hogy az éghajlatod, költségvetésed, elszántságod és szakértelmed is szerepet játszik majd a döntésben.
Organikus talajtakarók
Az organikus talajtakarók a legtöbb kertész számára ideális megoldásnak számítanak, hiszen több előnnyel járnak, mint a szintetikus opciók. A szerves anyagokból készült mulcsok természetes módon lebomlanak, ami fontos tápanyag-utánpótlást jelent a talaj, és ezzel a növények számára. Az organikus talajtakarók hőszigetelőként is hatnak, és segítenek leszorítani a gyomokat is.
Legnagyobb előnyük egyben legnagyobb hátrányuk is, hiszen idővel szép lassan „eltűnnek”, így rendszeresen pótolni kell őket. Ezen kívül ideális búvóhelyet biztosítanak a talaj menti kártevők számára is.
Szervetlen talajtakarók
Ide tartoznak azok a természetes (pl. kavicsok) és mesterséges (pl. gumi, műanyag) talajtakarók, amelyek nem képesek lebomlani a természetben. Legnagyobb előnyük, hogy lényegesen ritkábban kell cserélni őket, mint az organikus alternatívákat. Ezen tulajdonságuk teszi olyan népszerűvé őket nagyobb méretű felhasználásra is, például termelői vagy ipari szinten.
Értelemszerűen a mesterséges és más, nem szerves talajtakarók semmilyen tápanyaggal nem gazdagítják a talajt, hiszen nem bomlanak bele, némelyikük pedig egyenesen meggátolja, hogy bizonyos természetes tápanyagok eljussanak a talajba. Az ilyen mulcsok általában drágábbak is és körülményesebb lefektetni őket. Az organikus opciókkal ellentétben nem minden szervtelen talajtakaró képes leszorítani a gyomokat, ráadásul jóval nehezebb új növényeket telepíteni egy olyan ágyásra, ami ilyen anyagokkal van letakarva (például egy műanyag fóliával). A következő oldalon bemutatom a legjobb organikus talajtakarókat!
